Válságról, pánikról, hülyeségről, avagy Koronamester No.1

 „Csak két dolog végtelen: az univerzum és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos.”
(Albert Einstein)

Nem akartam írni róla, nagyon nem, hiszen a csapból is ez folyik, és lassan ettől lesz kiütésünk, nem a vírustól. De elkerülhetetlen. Mert mindaz, ami mögötte van, és amit magával hoz, nagyon-nagyon-nagyon is ide tartozik. Ráadásul ez a válság sok lehetőséget is rejt, nem csak bajt! Rengeteget tanulhatunk belőle (lásd -> Koronamester, avagy Koronavírus, a mi Nagy Tanítómesterünk). 

Essünk hát túl rajta!

A fertőzésen vagy ezen a fejezeten? Mindkettőn! No, de mégis melyik fertőzésen? De mielőtt ebbe belemennék, szeretnék tisztázni valami fontosat, mielőtt bárki megkövezne: Igen, van járvány, van vírus. (Valamiféle, egyelőre maradjunk ennyiben.) Igen, kell vele foglalkozni: szakértelemmel, józan ésszel és tiszta szándékokkal. Mindhármat hiányolom, de ezt hagyjuk most. Ezt elemezgeti az egész média, és hadakozik rajta a jobb és bal, és mindenki, akik úgy általában hadakozni szoktak. Igen, azt mondják, ez egy új vírus, nem rendelkezünk védettséggel, ezért jobban terjed. Mindenesetre bármi is az igazság, egy dolog nyilvánvalóan látszik: Ebbe a járványba nem kellene belerokkannia a világnak. De bele fog. Nem a vírusba, hanem az emberi butaságba, hatalomvágyba, gyarlóságba...

Mit kezdjünk vele? És mi ez az egész egyáltalán?!

Mit kezdjünk vele? Hát azt, amit minden válsághelyzettel: Oldjuk meg, okuljunk, és közben hozzuk ki belőle a legjobbat, amit csak tudunk (jó értelemben véve, és nem meglovagolva). Mert már úgyis megkaptuk. Mármint a válságot. Nem, nem a vírust. Sőt, azt talán soha nem is fogjuk megkapni. Vagy már megkaptuk ugyan, de észre sem vettük, vagy „karantén” ide vagy oda megfertőződ(t)ünk, és enyhébb-súlyosabb tünetek kíséretében az immunrendszerünk tudomásul veszi, hogy kapott egy újabbat kihívást, amin túl kell esnie. Meglepődik? Dehogyis. Megszokta már. Ez van, az élet velejárója. Nem lehet a végtelenségig bujkálni a vírusok – a kihívások – elől! Hát persze, hogy nem. „Igazam van? Há’ nem? Há’ de. Na ugye!”

Há’ nem? Há’ de! és a lisztjavítószer

És hogy miért beszél mégis a koronavírusról az egész világ? Hát erről is annyi minden „okosság” van már a neten, hogy kár is szaporítanom a szót. Amiről mégis érdemes beszélni, az az, hogy mivel is jár ez, és hogy mit kellene észrevennünk végre. Mert akár spontán tört ki, akár valaki szándékosan szórta ránk (mert manapság már semmin sem csodálkoznék), sokkal kevésbé pusztító ez a járvány, mint amilyennek beállítják. Nem vagyok virológus, de orvos igen, bár még csak diploma sem kell hozzá, hogy belássuk. De ha józan logikával mégsem megy, segít, ha megnézünk egy átlagos járványos katasztrófafilmet. Egy vírus veszedelmességét két dolog jellemzi (mármint a vírus oldaláról): a virulenciája és a patogenitása. Leegyszerűsítve a képletet (mert a két fogalom magyarázata azért ennél egy kicsit bonyolultabb), a virulencia azt mutatja, hogy a vírus mennyire fertőzőképes. Ide tartozik pl., hogy mennyire ragályos (milyen könnyen terjed), továbbá hogy milyen hatékonyan támad, azaz milyen „ügyes módszerei” vannak arra, hogy a gazdaszervezetbe jutva azt a saját céljaira használja. (Ez a cél egyébként nem más, mint a túlélés és a szaporodás. Mi más is lehetne?) A patogenitás pedig, hogy miközben a saját céljaira használja, milyen súlyos károsodást okoz a gazdaszervezetben, és ez a károsodás eléri-e azt a szintet, hogy tüneteket, betegséget okozzon. Ezekben a bizonyos katasztrófafilmekben látványos képet kapunk arról, hogy milyen az, amikor mindkét – virulencia és patogenitás – szempontból durva a mi kis kórokozónk: Napok alatt teljes falvakat pusztít ki, és orrán-száján vérző hullahegyek maradnak utána. 

Oké, a film az film. De azért az nem filmes hatásvadászat, hogy egy valóban durva vírus elleni védekezéshez „szkafanderben” kell járnunk, és módszeresen zsilipelnünk kell, ahogy azt Dustin Hoffman és tudósasszonya teszi. Mert ha fertőzött ember került a környezetünkbe, akkor bármin rajta lehet a vírus, amit megfogott, ami érintkezett vele, még ha megfelelő(!) maszkot viselt is. Innentől fogva pedig az ennél lazább védekező módszer csak bohóckodás. (A semminél persze több, de igencsak kevés.) Ezek után komolyan kérdezem: Ilyen a mi koronavírusunk? Komolyan vehetjük a kijárási korlátozást és a többi intézkedést, látva a Dustin Hoffmanos mozit? Komolyan veszélyesnek látszik a tessék-lássék „karanténintézkedések” mellett kirajzolódó halálozási görbe és arányszámok alapján? „Igen? Nem. Na ugye.” Tudom, vannak betegek, és igen, vannak halottak is. Nem az ő kontójukra okoskodunk itt (már akik mernek, felkészülve rá, hogy gyilkosnak bélyegzik), félreértés ne essék. DE ajánlom mindenki figyelmébe az éves megbetegedési és halálozási statisztikákat, különös tekintettel a minden évben menetrendszerűen felbukkanó légúti és gyomor-bélrendszeri fertőző betegségekre, de még inkább a modern népbetegségekre. A többi betegségről nem is beszélve (amelyek azért külön-külön is jelentős esetszámot képeznek, hát még összeadva). Ha minden nap (bocs, minden órában az MTI-mantra jóvoltából) bemondanák, hogy hány új baleset történt, hány cukorbetegség, rák, infarktus... (nem sorolom tovább a patológia tankönyvet) kerül diagnosztizálásra, és hányan halnak meg, ország-világ gyászba borulna, és többé ki sem jönne belőle. Vagy ami még jellemzőbb sajnos, a kutya sem figyelne oda rá többé. Amire viszont érdemes lenne mégiscsak odafigyelni, azok a következő években készülő statisztikák lesznek (ha lesznek egyáltalán), amelyek azt mutatják majd, hogy mennyi áldozata lett a járvány miatt (ürügyén?!) befagyasztott egészségügyi ellátásnak, megfejelve a korlátozások miatt kialakult általános gazdasági válság egészségügyi következményeivel! (Többek között 36000 üres kórházi ágy korábbi vagy leendő lakója kallódik most ellátás nélkül. A járóbeteg-ellátásból kiesett százezrekről nem is beszélve. Hányan fognak meghalni, vagy haltak is már meg? Ki is itt a valódi gyilkos, hogy keményen fogalmazzak?) Sajnos azt gondolom, hogy ez a védekezési stratégia ilyen átgondolatlan formában több kárt okoz, mint használ: Miközben nem védi meg igazán a veszélyeztetett csoportokat, odadobja koncként az összes többi beteget, egészségest egyaránt. – L. -> Fordítva ülünk a lovon… c. bejegyzést.

„Valami bűzlik Dániában…”

Az elmúlt években volt egy-két világjárvány is (SARS, H1N1, mindkettő súlyos), és a már megszokott éves influenza- és rotavírusok is rendre, sőt, az utóbbiak évente több hullámban is támadnak. A rotavírus-fertőzés a világon az egyik leggyakoribb fertőző megbetegedés, ami a fejlődő országokban szó szerint tarol, de máshol sem alábecsülendő. Különösen a gyerekekre veszélyes (kiszáradásos halál), és – nem meglepő módon – a gyengébb immunrendszerűekre. Ráadásul, ahogy a koronánál is, a rengeteg tünetmentes vagy enyhébben megbetegedett felnőtt, aki megússza kisebb-nagyobb lázzal, hányással-hasmenéssel, komoly fertőzőforrást jelent a veszélyeztetettekre nézve. Nem készültem naprakész statisztikákkal, pedig ezek esetében talán még valósak és megalapozottak is lennének a WHO adatok. (Vajon miért is írom ezt?). De egy biztos: soha egyetlen évben nem tartotta indokoltnak ország-világ, hogy maszkot, kesztyűt ragadjunk, követési távolságot, karantént és teljes leállást, a kórházak, rendelők kiürítését rendeljük el. Egyetlen évben sem történt meg, hogy a világméretű félelemhullán induljon el, és tömegtájékoztatás minden lehetséges platformján egész nap erről folyjon a szó, és a sikeres propaganda eredményeképpen az emberek is kizárólag erről beszéljenek! Még a SARS, H1N1 esetében sem. Mi a fene van akkor most? 

HOFI: Valami bűzlik Dániában

Történtek – most hagyjuk, hogy mennyire indokolt, szakszerű és hatékony – intézkedések, melyek elhitetik velünk, hogy mi magyarok egészen jól állunk. Lehet. Egyelőre ezt még nem tudhatjuk. De az egész kép egyszerűen nem áll össze! Gyanúsan kevés volt nálunk a (diagnosztizált!) megbetegedés és a halálozás (különösen a többi betegség viszonylatában). A halálozási arány mértékéről teljesen értelmetlen beszélnünk, nálunk meg pláne, ahol alig volt tesztelés, és azok is ki tudja, mit tesztelnek, és mennyire megbízhatóak. (Elkeserítő, hogy ezt mennyire nem akarják látni az emberek.) És annak tükrében, hogy semmi nem bizonyítja, hogy az elhunytak tényleg egyértelműen a koronavírus áldozatai lettek. A halálozási arányok nevetségesen széles skálán mozognak, és csak riogatásra, vagy éppen ellenkezőleg, elbagatellizálásra jók. Attól függően, hogy ki hogyan számol, és mit szeretne alátámasztani, miben érdekelt.

Összességében tehát:

Vagy tényleg nincs itt komoly járvány, vagy valamiért mi tényleg könnyebben megússzuk (BCG-oltás teória?), vagy csak most jön még a java, és átsöpör rajtunk most vagy majd a következő téli szezonban, mert egyes virológusok szerint a nyár már nem kedvez a vírus terjedésének (hasonlóan a többi, nálunk megszokott légúti fertőzéshez). Szóval a sötétben tapogatózunk, pedig nem kellene így lennie! XXI. század, fejlett orvostudomány, tömegtájékoztatás, világháló stb. stb. Ha a Holdra eljutottunk (sőt már 50 évvel ezelőtt!), akkor talán megoldhatnánk egy nem túl súlyos vírus okozta járványt is. 

Igazam, van? Há, nem? Há, de. Naugye.

 

Gondolkodjunk már el egy kicsit!

Médiahisztéria. Nem akarok összeesküvés-elméletekbe bocsátkozni. Na jó, csak egy kicsit. Mert nem véletlen, hogy sokan profin megtervezett, szándékosan generált járványról beszélnek. Olyan gyanúsan éppen ideális (se több, se kevesebb) a vírusunk virulenciája és patogenitása bizonyos célokra anélkül, hogy esetleg irányíthatatlanul elszabadulhatna. Mindenesetre kétségtelen, hogy (akár spontán járvány, akár nem) valakik nagyon is jól járnak vele. Amit viszont nem tudunk mi, „kisemberek” (ebben a helyzetben és úgy általában), hogy milyen sakkjátszmát játszanak velünk a „nagyok”, és hogy mit lépjünk ennek tükrében.

Az internet tele van ellentmondó információval (a járvánnyal kapcsolatos véleményekről, igazságokról, tévhitekről stb., hogy maradjunk most ennél a példánál). És egyszerűen nem tudunk tisztán látni, hogy mi az ábra, mert képtelenség eligazodni ebben az információs dzsungelben. Furcsa paradoxon, de hiába egy karnyújtásnyira az információk roskadozó asztala, itt halunk éhen előtte. Mert nem tudjuk, mit együnk, mit ehetünk meg róla, mi mérgező, mi tápláló. Vagy degeszre esszük magunkat, és mégis éhen halunk, mert amit eszünk, annak a zöme szar (már bocsánat a kifejezésért): rossz minőségű, tartalmatlan, megtévesztő, mű… „litsztjavítószeres-térfogatnövelős” látványpékség… szép, színes, felfújt vattacukor… (Minőségi éhezés, ahogy a szakmában hívjuk). Szóval miközben csillapíthatatlan éhségben-szomjúságban lógunk a média és az internet csecsén, semmivel nem járunk jobban, mint az az ókori ember, akihez vajmi kevés jutott el az akkori emberi tudáshalmazból, és így vajmi keveset tudott a világról. De nem. Tévedek. Lehet, hogy mégiscsak jobb helyzetben volt az elődünk: nem volt ilyen végletesen elbutulva.

És ez az, amire ki akartam lyukadni. Az egyik legfontosabb, amire felhívja a figyelmünket a -> Koronamester, azaz az általa okozott pánik és válsághelyzet: Hogy váljunk le erről a csecsről, mert ez okozza a vesztünket, és kezdjünk el újra a régi, jól bevált józan paraszti eszünkkel gondolkodni. Csak így tudunk eligazodni ebben az útvesztőben. Félreértés ne essék, nem arra akarok kilyukadni, hogy mostantól ne olvassuk, hallgassuk, nézzük a médiát, internetet. A fejlődést, a történelem kerekét nem lehet megállítani, és senki nem akar visszafelé menni (és persze nem is lehet). Hanem, hogy meg kell tanulnunk  tudatosan és okosan használni ezt is, mint minden más eszközét a technológiának. 

És ha már a tömeghisztériánál és a pániknál tartunk…

Ezt, mint orvos-lélekgyógyász, muszáj hozzátennem. Az előbb a vírus veszélyességénél írtam, hogy mi határozza meg a vírus oldaláról. De ugyanilyen fontos, sőt fontosabb az ember oldala: az, hogy mikor és mitől lesz beteg. Ezért félrevezetőek a vírusstatisztikák, mert többek között ezt sem tárják elénk elég körültekintően, hogy aki elkapta, milyen állapotban kapta el. (Hogy egy csomó külső körülményről ne is beszéljek, ami a harmadik tényezőhalmaz a fertőzés kialakulásában: minden, ami a vírus és a célpont között van.) Szóval az emberi oldal. Hogyha valami valóban ront a megfertőződés esélyén és a megbetegedés kimenetelén, akkor az a -> pánik. Ami bizonyítottan negatív hatással van az immunrendszerre, hogy csak a legbanálisabb lélektani (pszichoszomatikus) összefüggésről írjak. Mert még mélyebb ide tartozó téma, hogy -> mit hiszünk, mit KÉP-zelünk el, mit teremtünk, hogy ezzel a divatos (bár szerintem az önjelölt guruk jóvoltából kissé lejáratott) kifejezéssel éljek. Ez az egyik legfontosabb kérdés, ha valaki elindul a tudatosodás útján. És nem a felületes „ezobanyás, nyúéjdzses, vonzástörvényés” megközelítésre gondolok. Annál ez a téma sokkal komolyabb és egyben izgalmasabb tudományos és spirituális szempontból egyaránt!

Önként vállalt hülyeség?!

Ha minden betegség, ránk leselkedő potenciális veszély elől bezárkóznánk, és leállna az élet, vége lenne a világnak. Nem ülnénk autóba, mert naponta rengetegen halnak meg balesetben. Oké, hogy az nem fertőz, de azért mindennek van határa. Az erdőben kószálva, maszkban sétáló embert látok, miközben sok-sok méterre sehol egy lélek (és ugye nem az ebola tarol körülöttünk, ahogy fentebb kifejtettem). Nem levegőzni, testét-lelkét feltölteni, immunrendszerét erősíteni ment ki a szabadba?! Vagy egyedül ül az autóban és maszkban vezet. És szinte látom lelki szemeimmel azokat is, akik egyedül ülnek otthon, maszkban, és körmüket rágva (hacsak nem kesztyűt is viselnek) hallgatják az óránkénti vírusstatisztikákat. Közben a multik (zárt terek, mesterséges levegőztetéssel!) nyitva, a parkok zárva. Vajon én vagyok a nem normális, amikor azt gondolom, hogy itt valami nagyon el lett fuserálva az emberiséggel?!

Mindenkinek egyéni joga (és kötelessége) is, hogy vigyázzon saját magára és a környezetére, és a  józan ítélőképességére alapozva értékelje a valós veszélyeket és a védekezés szükségességét. A vezetők, a kormány kötelessége pedig az, hogy minden szakmai és emberi/erkölcsi támogatást megadjon az embereknek ahhoz, hogy élni tudjanak ezzel a jogukkal (és kötelességükkel), hogy megfelelő döntéseket tudjanak hozni. Hm. Mindkét oldalon problémák vannak ez ügyben.

Én most az egyén oldalával szeretnék foglalkozni, hiszen ez az, amit első körben befolyásolni tudunk. Mit teszünk mi, „hétköznapi” egyének? Elfogadunk, és néha a hülyeségig betartunk egy sor olyan intézkedést, amely elszigetelődéshez, bezárkózáshoz, a támogató, társas kapcsolatok, a fizikai kontaktus hiányához vezet. Tettük/tesszük ezt értelmes gondolkodás, társadalmi párbeszéd, komoly szakmai vizsgálatokon, elemzéseken, egyeztetésen alapuló tények és bizonyítékok nélkül. (Tanultam és alkalmaztam epidemiológiát és statisztikát, és tudom, mit takarnak ezek a tudományos elvárások, és hogy miből milyen következtetéseket lehet levonni, ahogy azt is, hogy még a legjobb szándék és alaposság ellenére is milyen képlékeny tudomány a statisztika. Hát még ha nem a legjobb a szándék és az alaposság...) Mégis elfogadunk egy csomó szabályt, amely igencsak káros hatással van az EGÉSZséges életműködésünkre (amire pedig a leginkább szükségünk volna egy járványban), az életminőségünkre, és hosszú távon növeli a sebezhetőségünket, a kiszolgáltatottságunkat. Úgy félünk, hogy behúzzuk fülünket, farkunkat! Teljhatalomba segítjük a Kisgömböcöt (hiába óvott tőle mindenki), csak mentsen meg minket a vésztől! Önként és dalolva leépítjük a -> demokrácia maradékát is, pedig már a „fénykorában”  (ha volt valaha ilyen) sem remekeltünk benne!

És mint rendesen, amióta a technológiai fejlődés szárnyal (és libát libára halmoz), megint elodázzuk, hogy feltárjuk a bajok gyökerét, és a tünetek elfedése helyett oki kezelést alkalmazzunk rá! Ha az orvos nem hajlandó kivenni a gyulladt vakbelünket, hanem fájdalomcsillapítót ír rá, akkor ugye felháborodunk? Miért van ez másként, ha az életünk egészéről, a jövőnkről van szó? Az oki kezelés persze lehet, hogy pillanatnyilag fájdalmasabb (ahogy egy műtét sem kellemes), de hosszú távon az egyedüli, ami megmenti az életünket.

Hát többek között erre is felhívja a figyelmünket a koronavírus…

---
Hamarosan jön:
-> Elvesztettem a fonalat! Mit tegyek? (Válságkezelés No.1)
-> A kicsi szép, azaz vigyázz, mit kívánsz, mert megkapod!

-> Miért pont csiga, és mi az a csigastratégia?

Csigastratégia?!

„Nincs erősebb hadsereg a világon, mint egy eszme, amelynek eljött az ideje”
 (Victor Hugo)

Sokan szeretik ezt az idézetet. Én is. De én sokszor mondogatom az ellenkezőjét is: Nincsen elkeseredettebb szélmalomharc, mint küzdeni egy eszméért, aminek még nem jött el az ideje! Keservesen megtanultuk ezt a történelemből. Ha nem tart még ott az emberiség, azaz ha nem áll még azon a -> tudati szinten, ami egy eszme megvalósításhoz szükséges, akkor nemhogy nem megy, de egyenesen káros is ez a küzdelem. Amin viszont mindig érdemes dolgozni, aminek mindig ott az ideje, akárhol is araszolunk a történelemben, az az, hogy emeljük a tudati szintünket. Ezzel valóban lehetővé tesszük, hogy elérjük, amit elméletben kitaláltunk, amire vágyunk. Ezért is választottam a blog mottójának Daniel Quinn üzenetét. (És ezért is kezdtem sci-fit is írni, mert a fejemben már ott van ennek a jövőnek a víziója – -> A Falu - ökoutópia –, és már nagyon-nagyon szeretnék akkor és abban a világban élni. A valóságban sajnos még messze vagyunk tőle. Hogy mennyire messze, az más kérdés, és az csakis rajtunk áll!)

Szóval csigastratégia, azaz úgy is mondhatnám, hogy: Lassan járj, tovább érsz (és élsz)! Hát ezért a csiga. Többek között. Merthogy ez a mondás sokkal többet sejtet, mint elsőre gondolnánk. Sőt, egyenesen ezen állhat vagy bukhat a jövőnk, a BOLDOGulásunk. (Ami értelemszerűen magában rejti nemcsak a túlélést, de a minőségi életet és a boldogságot is.)

Nagyon sok téma tartozik ide, de azért néhány kulcsszó: nemnövekedés, melyet a francia politikai mozgalom után csigastratégiának is neveznek (megint csiga :-), környezetvédelem és fenntarthatóság, érzelmi intelligencia, kommunikáció, valódi életkészségek, alternatív oktatás, permakultúra, önellátás, önrendelkezés, EGÉSZség, ÉPítés, és ami mindezekhez nélkülözhetetlen tudatosodás és szemléletváltás. És nem utolsó sorban humor: Mert attól, hogy valami vicces, még nem komolytalan!

Ebben a blogban és a hozzá tartozó -> Facebook oldalon,, csoportban és a készülő -> Csigastratégia honlapon ezekről a témákról lesz szó. Nemcsak elméletben – habár a tudás és az információ sem lebecsülendő –, de a gyakorlatban is: ötletekkel, hasznos praktikákkal, technikákkal. Azon túl, hogy szeretnénk a célt vonzóvá tenni, azon vagyunk, hogy segítsük az oda vezető utat is. Természetesen együtt: hiszen sok-sok ember szakértelmére és elhivatottságára van szükség.

Az út nem kitaposott, de nem is járhatatlan. Csak rá kell lépni, és – buktatók, kacskaringók és egy-egy zsákutca a labirintusban ide vagy oda – kitartóan araszolni rajta.

Érdekes és izgalmas uta(zás)t, és csodás célba érést kívánok minden megfontoltan haladó, de lelkes és kitartó csigának :-).

Fotó forrása: Rakesh Permaculture

A fotóhoz:

Destruktív kultúra: „Nem tehetek semmit, így minden marad a régiben.”

Fenntartható kultúra*: „Felelősséget vállalok, és jobb jövőt teremtek mindannyiunk számára.”

(*A permakultúra szónak nincsen igazán jó magyar megfelelője. Ami a gazdálkodás részét jelenti, leginkább önfenntartó biogazdálkodásnak szokták fordítani, de a fogalom sokkal tágabb jelentést takar. Lesz még róla szó bőven. Addig is röviden -> SzuperMA honlapon. 

Hamarosan jön:

-> Válságról, pánikról és az elmaradhatatlan koronavírusról (Koronamester 01.)
-> Elvesztettem a fonalat! Mit tegyek? (Válságkezelés 01.)
-> A kicsi szép, azaz vigyázz mit kívánsz, mert megkapod!
-> Miért pont csiga, és mi az a csigastratégia?