A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 101tipp. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 101tipp. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. szeptember 11.

A tudomány és a józan ész halála – 10+sok kérdés – Koronamester No3.

"Ahol megszűnik a kétely, megszűnik a tudomány is."
(Pjotr Leonyidovics Kapica)

Nem hiszek a tudomány mindenhatóságában, DE ez a járványhelyzet mégiscsak valami olyasmi, ahol a tudománynak, ha úgy tetszik a bizonyítékokon alapuló orvoslásnak (evidence based medicine=EBM) elsőrendű szerepe kell legyen. Amikor az életünk minden területét, és természetesen magát az egészségünket ilyen komolyan befolyásoló döntéseket hoznak, akkor azokat megbízható szakmai érvekkel kell alátámasztani. A jelenlegi helyzet számomra azt mutatja, hogy ez az elvárás nem teljesül. Minden szakembernek és minden józanul gondolkodó, felelős állampolgárnak fel kellene tennie az alábbi húsbavágó kérdéseket a Covid-19 járvánnyal kapcsolatban. Hogy a legszembetűnőbbel kezdjem:

1) Több mint fél év eltelt a járvány kezdete óta, túl vagyunk egy első hullámon. Hogyan lehetséges, hogy a teljes orvostársadalom nem ég lázban, hogy vizsgálja – tudományosan megalapozott módszerekkel! – a helyzetet, és nem zajlanak világszerte szakmai konferenciák, ahol lázasan osztják meg egymással a tapasztalataikat, szűrik le a tanulságokat, és terveznek további kutatásokat, EBM-nen alapuló vizsgálati és terápiás protokollokat, majd összegezve a jelenlegi eredményeket segítik a többi kollégát és a döntéshozókat a helyes intézkedések meghozatalában, a döntéshozók pedig mindezek birtokban felelősen informálják a lakosságot? Hogyan lehetséges, hogy nem ez történik? Vagy igen, csak mi – a lakosság – nem tudunk róla?

2) Minden orvos, de bármely tudományterületben jártas kutató pontos ismeretekkel rendelkezik a statisztikai mintavétel és adatfeldolgozás szigorú szabályairól, amelyek szükségesek ahhoz, hogy körültekintő kutatást végezzünk, és korrekt következtetéseket tudjunk levonni az eredményekből. Minden orvos megtanulta az egyetemen, hogy a diagnózis csak a tesztek és a klinikai kép együttesének mérlegelésével állítható fel. Mégis összemossák a vírushordozókat a ténylegesen megbetegedett emberekkel, hogy csak egyet említsek. Miért hallgat a teljes (tisztelet az elenyésző kisebbségnek) orvos- és kutatótársadalom az égbekiáltó szakmaiatlanság láttán? Miért hajtja végre kritikai mérlegelés nélkül, szolgalelkűen a felsőbb utasításokat ahelyett, hogy kérdezne? Miért söprik félre, járatják le, próbálják elhallgattatni azokat a kollégákat, akik fel merik hívni a figyelmet ezekre a szakmai problémákra, ahelyett hogy korrekt szakmai vitákra ülnének le velük?

Ha a laikus lakosság ezt teszi, hagyján, de ha döntéshozó és végrehajtó szakemberek is?!

3) Ha a teljes emberiséget sújtó, rengeteg áldozatot szedő új járvány üti fel a fejét, nem azt diktálná-e a józan ész, hogy minden szakmai hipotézist, ötletet, tapasztalatot megvitassunk, amely segíthet legyőzni, és segíthet a megelőzésben és a kezelésben? Hogy lehet az, hogy neves szakemberek javaslatait, észrevételeit lesöprik a színről?! Hogy lehet, hogy nem vitatják meg azokat az érveket és tapasztalatokat, amelyek veszélyekre hívják fel a figyelmet? Pl. a túlzottan drasztikus kezelésbe (lélegeztetőgép) belehalt egyének száma, ennek lehetséges okai, a génbázisú, kellő tapasztalat nélkül bevetésre kerülő oltóanyagok veszélyei stb.

4) Hogyan engedhető meg, hogy ezekkel a minden tudományos alapot, azaz megfelelő epidemiológiai és statisztikai módszerekkel végzett vizsgálati bizonyítékokat nélkülöző adatokkal bombázza és sodorja pánikhangulatba, depresszióba a média a lakosságot?

5) Sőt! Hogyan lehetséges, hogy a szakmai döntések helyett politikai döntések születnek a megalapozatlan és hiányzó információk alapján?

De még csak szaktudás sem kell hozzá, elég a józan paraszti ész, hogy észrevegyük az ellentmondásokat:

6) Vajon a véletlenszerű, hasra ütött számú tesztelés, és számos szakember szerint a koronavírus-fertőzés kimutatására alkalmatlan PCR teszteléssel végzett vizsgálat korrekt vagy véletlenszerű és hasra ütésszerű eredményeket fog mutatni?

7) Nem vagyunk sterilek. Az egészséges szervezet tele van vírusokkal és baktériumokkal. Ez az élet normális velejárója. Ezek egy része ártalmatlan, sőt szükséges az egészséges élethez. Más részük ugyan potenciálisan patogén, de általában csak próbálkozik, hogy nem kívánatos mértékben elszaporodjon, azaz csak akkor betegít meg, ha a körülmények ezt lehetővé teszik, pl. más betegség miatt legyengül a védekezésünk. (Ide tartozik a lelkiállapot is, pl. a stressz, pánik, félelem!) És természetesen vannak nagyon virulens és nagyon patogén kórokozók (l. -> Koronamester No1) is, de az első hullám tapasztalatai alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy a SARS-CoV-2 nem ezek közé tartozik. Mi történne, ha mostantól kezdve nekiesnénk a lakosságnak, és elkezdenénk tesztelni a szervezetünkben lévő mindenféle kórokozó jelenlétét? Hány vírushordozó (fertőzött?!) egyént találnánk? Közülük hány ember lenne ténylegesen beteg, és hány esne pánikba és produkálna tüneteket is? Ez a helyzet a koronavírusokkal is: tünetmentesen is jelen lehetnek a szervezetünkben. És ez történik akkor, amikor elkezdjük tesztelni az embereket a koronavírusra: találunk embereket, akiknek éppen ott van a szervezetében. A média fertőzötteknek / eseteknek nevezi őket, azt sugallva ezzel, hogy betegek, holott (mint fentebb írtam) a pozitív teszt önmagában a klinikai tünetek (betegség!) nélkül nem jelent semmit. Ha letesztelnénk ezeket az embereket egy sor egyéb kórokozóra is, vajon hány vírust, baktériumot  találnánk még a szervezetükben, és milyen diagnózist állítanánk fel? Ha holnaptól óránként bemondanánk a médiában, hogy hány potenciálisan patogén kórokozót hordozó egyént találtunk aznap, akik ezen kórokozók valamelyikét (sőt többet is) ráragaszthatják másokra, és ők maguk vagy mások  ne adj isten megbetegedhetnek, és akár kínok közepette meg is halhatnak, mi történne?  Pedig ez történik nap mint nap, teli vagyunk kórokozókkal, és ezeket naponta másokra is ráragasztjuk, és mi magunk vagy mások időnként meg is betegszenek. Természetesen nem a nagyon virulens és patogén kórokozókról beszélek, azok ellen kell védekezni, de néha még azt sem tesszük meg ilyen vehemenciával, mint most a koronavírussal.

8) Rámondhatjuk-e egy betegre, hogy az új koronavírus okozza a tüneteit, és ha elhalálozna, rámondhatjuk-e, hogy ténylegesen a koronavírus-fertőzés okozta a halálát, ha diagnosztika nem megbízható (tesztelés, boncolási eredmények)? Különösen hogy szinte minden esetben legyengült immunrendszerű, idős és/vagy krónikus betegek haltak meg. De még ha minden koronavírusosnak mondott eset ténylegesen is az volna, a teljes lakosságra levetítve eléri-e a megbetegedések és a halálozás aránya más fertőző betegségekét (pl. influenza), nem beszélve az egyéb súlyos betegségekről, amelyek nap mint nap tizedelik a lakosságot, és mégsem foglalkozunk velük?

9) Fentiek tükrében kimondhatjuk-e egyáltalán, hogy járvány van? Vajon miért módosította a WHO a pándemia kritériumát? Kimondhatjuk-e, hogy súlyos fertőző betegség sújtja a lakosságot, amely indokolja a komoly következményekkel járó korlátozó intézkedéseket?!

10) Miért nem emeli fel a szavát a lakosság, amikor megalapozatlanul ilyen súlyos mértékben korlátozzák és veszélyeztetik az életét (l. egészségügy befagyasztása, munkahelyek megszűnése, szociális és családi élet ellehetetlenítése stb.)?! Miért nem követeli a párbeszédet, a szakmai érveket, bizonyítékokat?!

11) A komoly következményekkel járó intézkedéseket nemcsak orvosszakmai érveknek kellene alátámasztania, de a járulékos következményeket is meg kellene vizsgálni. Történtek/történnek vizsgálatok, költség-hatékonyság elemzések, hogy milyen hatással volt/van/lesz a leállításoknak az egészségügyi és gazdasági mutatókra (hónapokig ellátatlan betegek, munkájukat elvesztett tömegek, oktatás elégtelensége stb.)? Ha nem, miért nem? Ha igen, miért nem igazítják ezekhez az intézkedéseket, és miért nem kap erről tájékoztatást a lakosság?

12) Miért alkalmaznak kettős mércét, hogy kinek kell betartani az intézkedéseket? Lásd az ország szelektív lezárása, bizonyos rendezvények igen, mások nem, a vezető politikusok mentesülése a maszkviselés alól stb. 

13) Miért kell fizetnünk a közpénzből vásárolt tesztek elvégezésért, pláne hogy járványhelyzet esetén az állam kötelessége lenne ingyenesen elvégezni azokat?!

14) Számos indokolatlan beruházás és pénzköltés történt a járvány ideje alatt (is). Miért nem kaptak ehelyett az emberek minimum személyenként egy maszkot, fertőtlenítőszert, pláne hogy kötelezővé tették a maszkviselést? (Egy jól teljesítő gazdaságban, mint amilyen állítólag Magyarország, minimális költség lenne, különösen az óriásplakátok, kipostázott konzultációs kérdőívekhez képest.) Miért nem fagyasztottak be minden felesleges vagy halasztható beruházást, és kapott helyette a lakosság anyagi és nem anyagi segítséget?!  Hiszen minden családot érintettek a korlátozások, minden családban vannak veszélyeztetett emberek (idős szülők vagy ellátásra szoruló krónikus betegek) vagy iskolából hazaküldött tanuló gyerekek (akiknek a felügyeletét, oktatását, ellátását meg kellett oldani) vagy munkájukat elvesztett emberek.

15) Ha egy „egyszeri” ember hibás döntéseket hoz, annak komoly következményei vannak. Miért nem számoltatjuk el a vezetőinket a hibás döntésekről, amelyek súlyos gazdasági és egészségügyi következményei voltak/vannak/lesznek? Lásd rendelések lezárása, kórházak kiürítése, felesleges, sőt alkalmatlan lélegeztető gépek vásárlása, felesleges beruházások támogatás helyett stb.

16) És végül, de nem utolsó sorban: Tudjuk, hogy a vírusfertőzésekre nincsen célzott terápia. Hogy lehet, hogy egyetlen hangot sem hallunk arról, hogy milyen módszerekkel erősíthetjük a szervezetünk védekezését, amely azonnali segítség lenne a fertőzések elkerülésében és megbetegedés esetén a gyógyulásban? Miért van a figyelem kizárólag a passzív védekezésen? Miért várjuk a csodaszert, az oltást, mint valami messiást?

2020. május 15.

10+1 gyarlóság, ami miatt az ország (világ) ott tart, ahol – Válságkezelés No.2


„Légy te magad a változás, amit a világban látni szeretnél.”
(Ghandi)

Az ember egy páratlanul értelmes faj, akinek még a szíve is a helyén van. Hiszen a Keenu Reeves jóképű bőrébe bújt ufó is erre a következtetésre jutott, amikor megkegyelmezett nekünk az Amikor megáll a Föld-ben! Mi a fenét ront(ott)unk el mégis, hogy ilyen rosszul állnak a dolgaink?!
    Túl kicsi a bolygónk, és túl sokan vagyunk? Vagy mindenről Éva tehet, aki evett a tudás fájáról, sőt a férjének is adott belőle? (A „keresd a nőt” mindig beválik, ha bűnbakot kell találni, nem igaz?) Netán az ördög kísért minket napról napra, hogy letérjünk a helyes útról? Mint mindig, mutogathatunk most is kifelé, csakhogy azzal – mint mindig –, nem sokra fogunk menni. Érdemesebb szétnézni a saját házunk táján, és még inkább a házunkon belül. Hiszen légy te magad a változás…
    Melyek (szerintem :-) azok a legfontosabb gyarlóságaink, amelyeken ha változtatnánk, ez egy sokkal jobb világ lenne? A -> változás első lépése mindig ez: hogy felismerjük és elhatározzuk, hogy min akarunk változtatni. Ezt követi majd, hogy hogyan...

Lássuk a listát képekben:


No.1: „Én nem politizálok!”, azaz amikor a világot és saját magunkat is cserbenhagyjuk
Politika = közélet. Nem lehet nem részt venni benne, ha társadalomban élünk. Az kb. olyan, mintha élesen elhatárolódnék attól, hogy levegőt vegyek. Meg lehet próbálni, de nem érdemes. Ha nem veszek részt a közéletben, akkor is politizálok, csak passzívan, azaz átadom a saját életem és a jövőm irányítást mások kezébe. (Sőt, még annál is rosszabbat teszek, de erről majd később, a megoldásoknál.)


No.2: Politika ≠ pártpolitika, mégis összemossuk a két fogalmat
A pártrendszerekre épülő kormányzás és a parlamenti „demokrácia” csak egy, és messze nem a legjobb módja egy társadalom működtetésének. De amint meghalljuk a politika szót, rögtön erre asszociálunk, és becsukjuk a fülünket. A pártpolitika, ahogy a nevében is benne van, sosem fedheti le, képviselheti a társadalom egészét. Részigazságokat, részcsoportokat támogat. (Te melyikre szavaznál, a jobb vagy a bal kezedre?) A pártpolitika csak arra jó, hogy megossza a népet (miközben „ezek ugyanazok”, ahogy Bródy is találóan megénekelte). Az „oszd meg…” pedig tudjuk, hogy hová vezet…


No.3: Polarizáció: kelet-nyugat, jobb és bal
Hajlamosak vagyunk rá, hogy „jó és rossz” jellegű szélsőségekben gondolkodjunk. Az árnyalt gondolkodás több erőfeszítést és áldozatot igényel. A középutasok hamar az „ellenséges táborban” találhatják magukat, amikor óvatlanul beszédbe elegyednek az egyik oldal fanatikus hívével. Sőt, egy többszereplős vitában (mondjuk a Facebookon) a nacionalista náci és a ballibsi hazaáruló címkét is egykönnyen megkaphatjuk: egy időben, egy és ugyanazon témában! Ha ezt már megtapasztaltad, tudod, miről beszélek :-(.)
   Pedig a helyes út középen van, hiszen mindkét oldalra szükségünk van, ahogy a jobb és a bal agyféltekénkre, vagy az azt szimbolikusan leképező keletre és nyugatra. Sőt a szivárvány összes árnyalatára is.


No.4: Címkézés és skatulyázás
A polarizációval összefüggő, és hasonlóan romboló jelenség: „Libsi, nacionalista, populista…” Nem létező világ, amelyben egyszerre szereti valaki a hazáját, a nemzeti értékeit, és emellett a liberális eszméket is fontosnak tartja?! De létező! Sőt, az egyetlen túlélhető világ. Egy olyan evolúciós lépés, amely felé az emberi tudat megállíthatatlanul halad: a globális összekapcsolódás és a jó értelemben vett egymásrautaltság (szimbiózis), karöltve a kulturális sokszínűséggel (diverzitással), a kisközösségekkel. Mindkettő – szimbiózis és diverzitás – az élet, a természet alaptörvénye.


No.5: Közöny, a szolidaritás hiánya
Individualizmus, a közösségi értékek elsikkadása, elszigetelt emberek és családok. Én-én-én, nekem-nekem-nekem. Akik túl kicsi kört vonnak maguk köré a felelősségből. Fontos, hogy törődjünk a magunk és a családunk szükségleteivel és jólétével, de az már baj, ha csak idáig látunk (szűklátókörűség, beszédes kifejezés), és nem vesszük észre, hogy egy nagyobb közösség, világ része is vagyunk. 


No.6: Kényelem, kényelem, kényelem
Minden egyes lépés a kényelmünk fokozása érdekében, egy lépés a szabadságunk elvesztése felé. És ebbe beletartozik az elménk kényelme is. Erre mondják, hogy nem lehet felébreszteni azt, aki tetteti, hogy alszik. Ráadásául a kényelem melegágya a gyávaságnak is, lásd No. 9.


No.7: Bizonytalanság tűrés, önrendelkezés hiánya
(Még!) mindkettőben rosszul teljesítünk (sajnos): Inkább választjuk a biztosat, még ha rossz is, és szükségünk van valakire, aki megmondja, mit tegyünk.
„Értsd meg: a legtöbb ember nem áll készen a szabadságra, és sokan annyira „megrögzöttek”, oly kétségbeesetten függenek a rendszertől, hogy harcolni fognak, hogy megvédjék.” (Morpheus, Mátrix)


No.8: Gyanakvás, gyűlölet és félelem
Soha nem voltak időszerűbbek ezek a negatív érzelmek, mint napjainkban. Aki ezekkel manipulál, aki ezeket szítja, az súlyosan vét az emberi erkölcs ellen, és a saját nemzetének a halálát okozza. Mindig van egy „Tudjuk ki”-nk sajnos. De nem kell, hogy örökké így legyen… lásd az utolsó diát. 

 
No.9: Gyávaság, apátia, tanult tehetetlenség
„Úgy sem tehetek semmit.”, „A világ mindig is ilyen volt, és ilyen is lesz.” „Csepp a tengerben!”, „Egy fecske nem csinál nyarat.”, „Ne szólj szám, nem fáj fejem.”… Ez viszont azzal jár sajnos: hogy „Gyáva népnek nincs hazája.” (No, ennyit a bölcs -> közmondásokról.)


No.10: Érzelmi intelligencia és kommunikáció
Ezek lennének a boldog és EGÉSZséges emberi kultúra alapjai. A szintjük mégis kritikán aluli. Ráadásul fejleszthetők volnának, és egy valódi oktatási rendszer ezekre fektetné a hangsúlyt. Az ember bőszen kutatja, és tömi a diákok fejébe a külső világot leíró információhegyeket, miközben alig törődik a belső (lelki) világával. Pedig ott volna igazán mit felfedeznie, és élnie a szabad akaratával, hogy megteremtse mindazt a csodát, amire képes.

 

No.+1: Tudatosság, szemléletváltás
Megoldásokat és új jövőt keresünk ugyanazon a tudati szinten, ahol megteremtettük a fenti problémákat, ahogy Einstein is mondta?!  Mégis minden politikus, és mi magunk is várjuk a csodát a szuperebbnél szuperebb új programoktól! Ahelyett hogy feltárnánk és orvosolnánk a valódi okokat.


Megoldás?
Ahogy a bevezetőben írtam, a változáshoz szükséges, de nem elégséges felismerni a problémákat. Meg kell találnunk a megoldás felé vezető uta(ka)t, és kitartóan araszolni rajta. Igen, már megint a Csiga :-).
Folytatása következik…


De addig se feledjük: 
A bátorság ellentéte nemcsak a gyávaság, hanem a komfortizmus is.
Még egy döglött hal is képes úszni az árral.


Hamarosan jön:
-> Képzeld el! Jövőmeditáció
-> A kicsi szép, azaz vigyázz mit kívánsz, mert megkapod!
-> Miért pont csiga, és mi az a csigastratégia?

-> Egylépés - minden napra egy mese