„Légy te magad a
változás, amit a világban látni szeretnél.”
(Ghandi)
Az ember egy páratlanul értelmes faj, akinek még a szíve is
a helyén van. Hiszen a Keenu Reeves jóképű bőrébe bújt ufó is erre a következtetésre jutott, amikor
megkegyelmezett nekünk az Amikor megáll a Föld-ben! Mi a fenét ront(ott)unk el mégis, hogy ilyen rosszul állnak a dolgaink?!
Túl kicsi a bolygónk, és túl sokan vagyunk? Vagy mindenről
Éva tehet, aki evett a tudás fájáról, sőt a férjének is adott belőle? (A „keresd a nőt” mindig beválik, ha
bűnbakot kell találni, nem igaz?) Netán az ördög kísért minket napról napra,
hogy letérjünk a helyes útról? Mint mindig, mutogathatunk most is kifelé, csakhogy
azzal – mint mindig –, nem sokra fogunk menni. Érdemesebb szétnézni a saját
házunk táján, és még inkább a házunkon belül. Hiszen légy te magad a változás…
Melyek (szerintem :-) azok a
legfontosabb gyarlóságaink, amelyeken ha változtatnánk, ez egy sokkal jobb
világ lenne? A -> változás első lépése mindig ez: hogy felismerjük és elhatározzuk, hogy min akarunk változtatni. Ezt követi majd, hogy hogyan...
Lássuk a listát képekben:
No.1: „Én nem
politizálok!”, azaz amikor a világot és saját magunkat is cserbenhagyjuk
Politika = közélet. Nem lehet nem részt venni benne, ha társadalomban
élünk. Az kb. olyan, mintha élesen elhatárolódnék attól, hogy levegőt vegyek. Meg
lehet próbálni, de nem érdemes. Ha nem veszek részt a közéletben, akkor is
politizálok, csak passzívan, azaz átadom a saját életem és a jövőm irányítást mások kezébe. (Sőt, még annál is rosszabbat teszek, de erről majd később,
a megoldásoknál.)
No.2: Politika ≠ pártpolitika, mégis összemossuk a két fogalmat
A pártrendszerekre épülő kormányzás és a parlamenti
„demokrácia” csak egy, és messze nem a legjobb módja egy társadalom
működtetésének. De amint meghalljuk a politika szót, rögtön erre asszociálunk,
és becsukjuk a fülünket. A pártpolitika, ahogy a nevében is benne van, sosem
fedheti le, képviselheti a társadalom egészét. Részigazságokat, részcsoportokat
támogat. (Te melyikre szavaznál, a jobb vagy a bal kezedre?) A pártpolitika csak
arra jó, hogy megossza a népet (miközben „ezek ugyanazok”, ahogy Bródy is
találóan megénekelte). Az „oszd meg…” pedig tudjuk, hogy hová vezet…
No.3: Polarizáció: kelet-nyugat, jobb és bal
Hajlamosak vagyunk rá, hogy „jó és rossz” jellegű szélsőségekben gondolkodjunk. Az árnyalt gondolkodás több erőfeszítést és áldozatot
igényel. A középutasok hamar az „ellenséges táborban” találhatják magukat,
amikor óvatlanul beszédbe elegyednek az egyik oldal fanatikus hívével. Sőt, egy
többszereplős vitában (mondjuk a Facebookon) a nacionalista náci és a ballibsi hazaáruló
címkét is egykönnyen megkaphatjuk: egy időben, egy és ugyanazon témában! Ha ezt
már megtapasztaltad, tudod, miről beszélek :-(.)
Pedig a helyes út középen van, hiszen mindkét oldalra
szükségünk van, ahogy a jobb és a bal agyféltekénkre, vagy az azt szimbolikusan
leképező keletre és nyugatra. Sőt a szivárvány összes árnyalatára is.
No.4: Címkézés és skatulyázás
A polarizációval összefüggő, és hasonlóan romboló jelenség:
„Libsi, nacionalista, populista…” Nem létező világ, amelyben egyszerre szereti
valaki a hazáját, a nemzeti értékeit, és emellett a liberális eszméket is
fontosnak tartja?! De létező! Sőt, az egyetlen túlélhető világ. Egy olyan
evolúciós lépés, amely felé az emberi tudat megállíthatatlanul halad: a
globális összekapcsolódás és a jó értelemben vett egymásrautaltság (szimbiózis),
karöltve a kulturális sokszínűséggel (diverzitással), a kisközösségekkel.
Mindkettő – szimbiózis és diverzitás – az élet, a természet alaptörvénye.
No.5: Közöny, a szolidaritás hiánya
Individualizmus, a közösségi értékek elsikkadása,
elszigetelt emberek és családok. Én-én-én, nekem-nekem-nekem. Akik túl
kicsi kört vonnak maguk köré a felelősségből. Fontos, hogy törődjünk a magunk és a
családunk szükségleteivel és jólétével, de az már baj, ha csak idáig látunk (szűklátókörűség, beszédes kifejezés), és nem vesszük észre, hogy egy nagyobb
közösség, világ része is vagyunk.
No.6: Kényelem, kényelem, kényelem
Minden egyes lépés a kényelmünk fokozása érdekében, egy
lépés a szabadságunk elvesztése felé. És ebbe beletartozik az elménk kényelme
is. Erre mondják, hogy nem lehet felébreszteni azt, aki tetteti, hogy alszik. Ráadásául
a kényelem melegágya a gyávaságnak is, lásd No. 9.
No.7: Bizonytalanság tűrés, önrendelkezés hiánya
(Még!) mindkettőben rosszul teljesítünk (sajnos): Inkább
választjuk a biztosat, még ha rossz is, és szükségünk van valakire, aki
megmondja, mit tegyünk.
„Értsd meg: a legtöbb ember nem áll készen a szabadságra,
és sokan annyira „megrögzöttek”, oly kétségbeesetten függenek a rendszertől,
hogy harcolni fognak, hogy megvédjék.” (Morpheus, Mátrix)
No.8: Gyanakvás, gyűlölet és félelem
Soha nem voltak időszerűbbek ezek a negatív érzelmek, mint
napjainkban. Aki ezekkel manipulál, aki ezeket szítja, az súlyosan vét az
emberi erkölcs ellen, és a saját nemzetének a halálát okozza. Mindig van egy
„Tudjuk ki”-nk sajnos. De nem kell, hogy örökké így legyen… lásd az utolsó
diát.
No.9: Gyávaság, apátia, tanult tehetetlenség
„Úgy sem tehetek semmit.”, „A világ mindig is ilyen volt,
és ilyen is lesz.” „Csepp a tengerben!”, „Egy fecske nem csinál nyarat.”, „Ne
szólj szám, nem fáj fejem.”… Ez viszont azzal jár sajnos: hogy „Gyáva
népnek nincs hazája.” (No, ennyit a bölcs -> közmondásokról.)
No.10: Érzelmi intelligencia és kommunikáció
Ezek lennének a boldog és EGÉSZséges emberi kultúra alapjai.
A szintjük mégis kritikán aluli. Ráadásul fejleszthetők volnának, és egy valódi
oktatási rendszer ezekre fektetné a hangsúlyt. Az ember bőszen kutatja, és tömi
a diákok fejébe a külső világot leíró információhegyeket, miközben alig törődik a belső (lelki) világával.
Pedig ott volna igazán mit felfedeznie, és élnie a szabad akaratával, hogy
megteremtse mindazt a csodát, amire képes.
No.+1: Tudatosság, szemléletváltás
Megoldásokat és új jövőt keresünk ugyanazon a tudati
szinten, ahol megteremtettük a fenti problémákat, ahogy Einstein is
mondta?! Mégis minden politikus, és mi
magunk is várjuk a csodát a szuperebbnél szuperebb új programoktól! Ahelyett
hogy feltárnánk és orvosolnánk a valódi okokat.
Megoldás?
Ahogy a bevezetőben írtam, a változáshoz szükséges, de nem
elégséges felismerni a problémákat. Meg kell találnunk a megoldás felé vezető
uta(ka)t, és kitartóan araszolni rajta. Igen, már megint a Csiga :-).
Folytatása következik…
De addig se feledjük:
A bátorság ellentéte nemcsak a gyávaság, hanem a komfortizmus
is.
Még egy döglött hal is képes úszni az árral.
Még egy döglött hal is képes úszni az árral.
Hamarosan jön:
-> Képzeld el! Jövőmeditáció
-> A kicsi szép, azaz vigyázz mit kívánsz, mert megkapod!
-> Miért pont csiga, és mi az a csigastratégia?
-> Egylépés - minden napra egy mese
