2020. május 15.

10+1 gyarlóság, ami miatt az ország (világ) ott tart, ahol – Válságkezelés No.2


„Légy te magad a változás, amit a világban látni szeretnél.”
(Ghandi)

Az ember egy páratlanul értelmes faj, akinek még a szíve is a helyén van. Hiszen a Keenu Reeves jóképű bőrébe bújt ufó is erre a következtetésre jutott, amikor megkegyelmezett nekünk az Amikor megáll a Föld-ben! Mi a fenét ront(ott)unk el mégis, hogy ilyen rosszul állnak a dolgaink?!
    Túl kicsi a bolygónk, és túl sokan vagyunk? Vagy mindenről Éva tehet, aki evett a tudás fájáról, sőt a férjének is adott belőle? (A „keresd a nőt” mindig beválik, ha bűnbakot kell találni, nem igaz?) Netán az ördög kísért minket napról napra, hogy letérjünk a helyes útról? Mint mindig, mutogathatunk most is kifelé, csakhogy azzal – mint mindig –, nem sokra fogunk menni. Érdemesebb szétnézni a saját házunk táján, és még inkább a házunkon belül. Hiszen légy te magad a változás…
    Melyek (szerintem :-) azok a legfontosabb gyarlóságaink, amelyeken ha változtatnánk, ez egy sokkal jobb világ lenne? A -> változás első lépése mindig ez: hogy felismerjük és elhatározzuk, hogy min akarunk változtatni. Ezt követi majd, hogy hogyan...

Lássuk a listát képekben:


No.1: „Én nem politizálok!”, azaz amikor a világot és saját magunkat is cserbenhagyjuk
Politika = közélet. Nem lehet nem részt venni benne, ha társadalomban élünk. Az kb. olyan, mintha élesen elhatárolódnék attól, hogy levegőt vegyek. Meg lehet próbálni, de nem érdemes. Ha nem veszek részt a közéletben, akkor is politizálok, csak passzívan, azaz átadom a saját életem és a jövőm irányítást mások kezébe. (Sőt, még annál is rosszabbat teszek, de erről majd később, a megoldásoknál.)


No.2: Politika ≠ pártpolitika, mégis összemossuk a két fogalmat
A pártrendszerekre épülő kormányzás és a parlamenti „demokrácia” csak egy, és messze nem a legjobb módja egy társadalom működtetésének. De amint meghalljuk a politika szót, rögtön erre asszociálunk, és becsukjuk a fülünket. A pártpolitika, ahogy a nevében is benne van, sosem fedheti le, képviselheti a társadalom egészét. Részigazságokat, részcsoportokat támogat. (Te melyikre szavaznál, a jobb vagy a bal kezedre?) A pártpolitika csak arra jó, hogy megossza a népet (miközben „ezek ugyanazok”, ahogy Bródy is találóan megénekelte). Az „oszd meg…” pedig tudjuk, hogy hová vezet…


No.3: Polarizáció: kelet-nyugat, jobb és bal
Hajlamosak vagyunk rá, hogy „jó és rossz” jellegű szélsőségekben gondolkodjunk. Az árnyalt gondolkodás több erőfeszítést és áldozatot igényel. A középutasok hamar az „ellenséges táborban” találhatják magukat, amikor óvatlanul beszédbe elegyednek az egyik oldal fanatikus hívével. Sőt, egy többszereplős vitában (mondjuk a Facebookon) a nacionalista náci és a ballibsi hazaáruló címkét is egykönnyen megkaphatjuk: egy időben, egy és ugyanazon témában! Ha ezt már megtapasztaltad, tudod, miről beszélek :-(.)
   Pedig a helyes út középen van, hiszen mindkét oldalra szükségünk van, ahogy a jobb és a bal agyféltekénkre, vagy az azt szimbolikusan leképező keletre és nyugatra. Sőt a szivárvány összes árnyalatára is.


No.4: Címkézés és skatulyázás
A polarizációval összefüggő, és hasonlóan romboló jelenség: „Libsi, nacionalista, populista…” Nem létező világ, amelyben egyszerre szereti valaki a hazáját, a nemzeti értékeit, és emellett a liberális eszméket is fontosnak tartja?! De létező! Sőt, az egyetlen túlélhető világ. Egy olyan evolúciós lépés, amely felé az emberi tudat megállíthatatlanul halad: a globális összekapcsolódás és a jó értelemben vett egymásrautaltság (szimbiózis), karöltve a kulturális sokszínűséggel (diverzitással), a kisközösségekkel. Mindkettő – szimbiózis és diverzitás – az élet, a természet alaptörvénye.


No.5: Közöny, a szolidaritás hiánya
Individualizmus, a közösségi értékek elsikkadása, elszigetelt emberek és családok. Én-én-én, nekem-nekem-nekem. Akik túl kicsi kört vonnak maguk köré a felelősségből. Fontos, hogy törődjünk a magunk és a családunk szükségleteivel és jólétével, de az már baj, ha csak idáig látunk (szűklátókörűség, beszédes kifejezés), és nem vesszük észre, hogy egy nagyobb közösség, világ része is vagyunk. 


No.6: Kényelem, kényelem, kényelem
Minden egyes lépés a kényelmünk fokozása érdekében, egy lépés a szabadságunk elvesztése felé. És ebbe beletartozik az elménk kényelme is. Erre mondják, hogy nem lehet felébreszteni azt, aki tetteti, hogy alszik. Ráadásául a kényelem melegágya a gyávaságnak is, lásd No. 9.


No.7: Bizonytalanság tűrés, önrendelkezés hiánya
(Még!) mindkettőben rosszul teljesítünk (sajnos): Inkább választjuk a biztosat, még ha rossz is, és szükségünk van valakire, aki megmondja, mit tegyünk.
„Értsd meg: a legtöbb ember nem áll készen a szabadságra, és sokan annyira „megrögzöttek”, oly kétségbeesetten függenek a rendszertől, hogy harcolni fognak, hogy megvédjék.” (Morpheus, Mátrix)


No.8: Gyanakvás, gyűlölet és félelem
Soha nem voltak időszerűbbek ezek a negatív érzelmek, mint napjainkban. Aki ezekkel manipulál, aki ezeket szítja, az súlyosan vét az emberi erkölcs ellen, és a saját nemzetének a halálát okozza. Mindig van egy „Tudjuk ki”-nk sajnos. De nem kell, hogy örökké így legyen… lásd az utolsó diát. 

 
No.9: Gyávaság, apátia, tanult tehetetlenség
„Úgy sem tehetek semmit.”, „A világ mindig is ilyen volt, és ilyen is lesz.” „Csepp a tengerben!”, „Egy fecske nem csinál nyarat.”, „Ne szólj szám, nem fáj fejem.”… Ez viszont azzal jár sajnos: hogy „Gyáva népnek nincs hazája.” (No, ennyit a bölcs -> közmondásokról.)


No.10: Érzelmi intelligencia és kommunikáció
Ezek lennének a boldog és EGÉSZséges emberi kultúra alapjai. A szintjük mégis kritikán aluli. Ráadásul fejleszthetők volnának, és egy valódi oktatási rendszer ezekre fektetné a hangsúlyt. Az ember bőszen kutatja, és tömi a diákok fejébe a külső világot leíró információhegyeket, miközben alig törődik a belső (lelki) világával. Pedig ott volna igazán mit felfedeznie, és élnie a szabad akaratával, hogy megteremtse mindazt a csodát, amire képes.

 

No.+1: Tudatosság, szemléletváltás
Megoldásokat és új jövőt keresünk ugyanazon a tudati szinten, ahol megteremtettük a fenti problémákat, ahogy Einstein is mondta?!  Mégis minden politikus, és mi magunk is várjuk a csodát a szuperebbnél szuperebb új programoktól! Ahelyett hogy feltárnánk és orvosolnánk a valódi okokat.


Megoldás?
Ahogy a bevezetőben írtam, a változáshoz szükséges, de nem elégséges felismerni a problémákat. Meg kell találnunk a megoldás felé vezető uta(ka)t, és kitartóan araszolni rajta. Igen, már megint a Csiga :-).
Folytatása következik…


De addig se feledjük: 
A bátorság ellentéte nemcsak a gyávaság, hanem a komfortizmus is.
Még egy döglött hal is képes úszni az árral.


Hamarosan jön:
-> Képzeld el! Jövőmeditáció
-> A kicsi szép, azaz vigyázz mit kívánsz, mert megkapod!
-> Miért pont csiga, és mi az a csigastratégia?

-> Egylépés - minden napra egy mese