"Képzeld el!" – Jövőmeditáció

„Nyisd ki bátran a képzeleted titkos ládáját.
Az egyik bátorsága biztatást ad a másiknak is.”

(Paulo Coelho)

Képzeld el, hogy minden áldott reggel szabadon ébredsz. Nem csörög az óra hajnalban, szétszakítva édesded álmodat. Nem kell munkába rohannod otthonról, miután bekaptál valamit, és veszekedtél egy sort a gyerekkel, amiért az utolsó pillanatban szól, hogy ma úszócuccot kell vinni az óvodába. Képzeld el, hogy nem is jár óvodába, hiszen Te magad jobban meg tudod „óvni”… Képzeld el, hogy minden áldott reggel besurran mellétek az ágyba, és együtt keltek fel elkészíteni a reggelit, de előtte még összebújtok, nyújtózkodtok egy kicsit, és elmesélitek egymásnak, ki mit álmodott…

Képzeld el, hogy reggeli után kimentek a veteményesbe kertészkedni egy kicsit… Felfedezitek, kibújt-e tegnap óta egy-egy újabb növényke, vagy hízott-e valamicskét az idei első tököcske. Kiengeditek a szárnyas jószágot a gyümölcsösbe, hadd csemegézzenek kedvükre a fák alatt. Macskajancsi és Morzsakutya lelkesen csatlakozik a reggeli sétához...

Képzeld el, hogy minden áldott nap együtt vagy a családoddal. Nem csak pár rohanós órát esténként, miután hazasodródtatok a város arctalan tömegében, és végre mind megérkeztetek munkahelyről, iskolából. Képzeld el, hogy van időtök beszélgetni anélkül, hogy az aznap történt vagy a másnap rátok váró stressz* kötné le a figyelmeteket. Hiszen együtt, egymás közelében vagytok egész nap, bár ki-ki végzi a maga teendőit… Amikor itt az étkezés ideje, összeharangozod a munkájukba, játékukba temetkezett társaidat, és együtt elkészítitek az ételt. Mi is legyen az ebéd? Kiszaladsz a kertbe, akad ott bőven friss, egészséges, szeretettel termelt főznivaló. Hosszú és szabad életükért hálás tyúkjaid bizonyára friss tojással is megajándékoztak. De az erdő is kínálja számodra portékáit, anélkül hogy magad kellene megtermelned. Ha kedved szottyan, kirándulsz egyet és gyűjtesz pár illatos gombát, vitamindús gyümölcsöt…

Képzeld el, hogy magad osztod be az idődet. Persze nem telhet semmittevéssel a napod, ha szeretnél gondoskodni magadról és a családodról. De ez olyan munka, aminek értelme van, amivel a saját és családod jövőjét építed. Sőt, az önellátásod biztosítása mellett időt szánhatsz olyan célok megvalósítására is, amelyek egy szélesebb kör számára is hasznosak, nemcsak a szűk családodnak…

Képzeld el, hogy elkezdhetsz olyasmikkel foglalkozni, amikre mindig is vágytál. Mindenkinek vannak álmai és mindenkinek van tehetsége valamihez, legtöbbször nem is egy dologhoz. Nincs boldogabb ember annál, mint aki abból (vagy azáltal) él, amit szeret csinálni, és amit az életfeladatának érez. Képzeld el, hogy minden nap kiélheted mindazt a kreativitást, jóleső kétkezi vagy szellemi alkotómunka iránti vágyat, amit jelenlegi munkahelyeden félre kell, hogy tegyél. Vagy többé-kevésbé kiélhetsz ugyan, de mások szabályai szerint, mások vállalkozását gyarapítva, miközben te alig jutsz egyről a kettőre. Esetleg jól fizet a céged, de mit is képvisel a munka, amit végzel? „Ezt is el kell végeznie valakinek, nem igaz? Ha nem én, akkor majd más” – hallgattatod el a lelkiismeretedet, miközben valahol mélyen tudod, hogy eladod a lelkedet. Ha nem megy tovább, kilépsz, a magad urává válsz. De ennek sokszor nagy az ára: lassan a saját vállalkozásod és a pénzkeresés rabja leszel, miközben a családod csak egy „zombit” lát belőled. „Nem baj, legyen meg mindenünk most, majd pihenek a nyugdíjban” – nyugtatod magadat. Ha lesz egyáltalán nyugdíjad és/vagy le nem terít addig valami betegség…

Képzeld el, hogy megteheted, hogy a nap bármely szakában kikapcsolódj. Talán mert a munka, amivel éppen foglalatoskodsz, maga a tökéletes meditáció… Gondozod a növényeket, díszíted a házad falát, varrod a függönyt az ablakra, gyalulod a deszkát a kerti asztalhoz, írod a könyvedet… Vagy ha elfáradtál, sétálsz egyet a „birtokodon”, legyen az egy városi park, vagy kicsiny házad kertje, udvara, de ha bevállalós vagy, valódi birtok az erdőszélén… A dombtetőről belátni az egész környéket…

Képzeld el… Képzelj el bármit, amit csak jólesik elképzelned, hogy milyennel látnád az életedet…

„Ugyan már, mindez illúzió! Rózsaszín álom! Ideje, hogy felébredj!” – súgja egy hang a fejedben, vagy intenek óva a szeretteid, barátaid, jóakaróid, ha esetleg mesélnél nekik a vágyaidról. Én meg amondó vagyok, hogy ők alszanak, és próbálnak Téged is visszaaltatni! Amondó vagyok, hogy ők álmodnak „álomtalan” vagy rémálmokkal teli álmot. És az általuk látott álmokban annyira hisznek, hogy meg is teremtik azokat maguk köré. Ha nem vagy résen, téged is beszippant ez az (rém)álom…

Ébredj!

---
Hamarosan jön:
-> A kicsi szép, azaz vigyázz mit kívánsz, mert megkapod!
-> Miért pont csiga, és mi az a csigastratégia?
-> Egylépés - minden napra egy mese  

10+1 gyarlóság, ami miatt az ország (világ) ott tart, ahol – Válságkezelés No.2

„Légy te magad a változás, amit a világban látni szeretnél.”

(Ghandi)

Az ember egy páratlanul értelmes faj, akinek még a szíve is a helyén van. Hiszen a Keenu Reeves jóképű bőrébe bújt ufó is erre a következtetésre jutott, amikor megkegyelmezett nekünk az Amikor megáll a Föld-ben! Mi a fenét ront(ott)unk el mégis, hogy ilyen rosszul állnak a dolgaink?!

    Túl kicsi a bolygónk, és túl sokan vagyunk? Vagy mindenről Éva tehet, aki evett a tudás fájáról, sőt a férjének is adott belőle? (A „keresd a nőt” mindig beválik, ha bűnbakot kell találni, nem igaz?) Netán az ördög kísért minket napról napra, hogy letérjünk a helyes útról? Mint mindig, mutogathatunk most is kifelé, csakhogy azzal – mint mindig –, nem sokra fogunk menni. Érdemesebb szétnézni a saját házunk táján, és még inkább a házunkon belül. Hiszen légy te magad a változás…

    Melyek (szerintem :-) azok a legfontosabb gyarlóságaink, amelyeken ha változtatnánk, ez egy sokkal jobb világ lenne? A -> változás első lépése mindig ez: hogy felismerjük és elhatározzuk, hogy min akarunk változtatni. Ezt követi majd, hogy hogyan...

Lássuk a listát képekben:

No.1: „Én nem politizálok!”, azaz amikor a világot és saját magunkat is cserbenhagyjuk

Politika = közélet. Nem lehet nem részt venni benne, ha társadalomban élünk. Az kb. olyan, mintha élesen elhatárolódnék attól, hogy levegőt vegyek. Meg lehet próbálni, de nem érdemes. Ha nem veszek részt a közéletben, akkor is politizálok, csak passzívan, azaz átadom a saját életem és a jövőm irányítást mások kezébe. (Sőt, még annál is rosszabbat teszek, de erről majd később, a megoldásoknál.)

No.2: Politika ≠ pártpolitika, mégis összemossuk a két fogalmat

A pártrendszerekre épülő kormányzás és a parlamenti „demokrácia” csak egy, és messze nem a legjobb módja egy társadalom működtetésének. De amint meghalljuk a politika szót, rögtön erre asszociálunk, és becsukjuk a fülünket. A pártpolitika, ahogy a nevében is benne van, sosem fedheti le, képviselheti a társadalom egészét. Részigazságokat, részcsoportokat támogat. (Te melyikre szavaznál, a jobb vagy a bal kezedre?) A pártpolitika csak arra jó, hogy megossza a népet (miközben „ezek ugyanazok”, ahogy Bródy is találóan megénekelte). Az „oszd meg…” pedig tudjuk, hogy hová vezet…

No.3: Polarizáció: kelet-nyugat, jobb és bal

Hajlamosak vagyunk rá, hogy „jó és rossz” jellegű szélsőségekben gondolkodjunk. Az árnyalt gondolkodás több erőfeszítést és áldozatot igényel. A középutasok hamar az „ellenséges táborban” találhatják magukat, amikor óvatlanul beszédbe elegyednek az egyik oldal fanatikus hívével. Sőt, egy többszereplős vitában (mondjuk a Facebookon) a nacionalista náci és a ballibsi hazaáruló címkét is egykönnyen megkaphatjuk: egy időben, egy és ugyanazon témában! Ha ezt már megtapasztaltad, tudod, miről beszélek :-(.)

   Pedig a helyes út középen van, hiszen mindkét oldalra szükségünk van, ahogy a jobb és a bal agyféltekénkre, vagy az azt szimbolikusan leképező keletre és nyugatra. Sőt a szivárvány összes árnyalatára is.

No.4: Címkézés és skatulyázás

A polarizációval összefüggő, és hasonlóan romboló jelenség: „Libsi, nacionalista, populista…” Nem létező világ, amelyben egyszerre szereti valaki a hazáját, a nemzeti értékeit, és emellett a liberális eszméket is fontosnak tartja?! De létező! Sőt, az egyetlen túlélhető világ. Egy olyan evolúciós lépés, amely felé az emberi tudat megállíthatatlanul halad: a globális összekapcsolódás és a jó értelemben vett egymásrautaltság (szimbiózis), karöltve a kulturális sokszínűséggel (diverzitással), a kisközösségekkel. Mindkettő – szimbiózis és diverzitás – az élet, a természet alaptörvénye.

No.5: Közöny, a szolidaritás hiánya

Individualizmus, a közösségi értékek elsikkadása, elszigetelt emberek és családok. Én-én-én, nekem-nekem-nekem. Akik túl kicsi kört vonnak maguk köré a felelősségből. Fontos, hogy törődjünk a magunk és a családunk szükségleteivel és jólétével, de az már baj, ha csak idáig látunk (szűklátókörűség, beszédes kifejezés), és nem vesszük észre, hogy egy nagyobb közösség, világ része is vagyunk. 

No.6: Kényelem, kényelem, kényelem

Minden egyes lépés a kényelmünk fokozása érdekében, egy lépés a szabadságunk elvesztése felé. És ebbe beletartozik az elménk kényelme is. Erre mondják, hogy nem lehet felébreszteni azt, aki tetteti, hogy alszik. Ráadásául a kényelem melegágya a gyávaságnak is, lásd No. 9.

No.7: Bizonytalanság tűrés, önrendelkezés hiánya

(Még!) mindkettőben rosszul teljesítünk (sajnos): Inkább választjuk a biztosat, még ha rossz is, és szükségünk van valakire, aki megmondja, mit tegyünk.

„Értsd meg: a legtöbb ember nem áll készen a szabadságra, és sokan annyira „megrögzöttek”, oly kétségbeesetten függenek a rendszertől, hogy harcolni fognak, hogy megvédjék.” (Morpheus, Mátrix)

No.8: Gyanakvás, gyűlölet és félelem

Soha nem voltak időszerűbbek ezek a negatív érzelmek, mint napjainkban. Aki ezekkel manipulál, aki ezeket szítja, az súlyosan vét az emberi erkölcs ellen, és a saját nemzetének a halálát okozza. Mindig van egy „Tudjuk ki”-nk sajnos. De nem kell, hogy örökké így legyen… lásd az utolsó diát. 

 

No.9: Gyávaság, apátia, tanult tehetetlenség

„Úgy sem tehetek semmit.”, „A világ mindig is ilyen volt, és ilyen is lesz.” „Csepp a tengerben!”, „Egy fecske nem csinál nyarat.”, „Ne szólj szám, nem fáj fejem.”… Ez viszont azzal jár sajnos: hogy „Gyáva népnek nincs hazája.” (No, ennyit a bölcs -> közmondásokról.)

No.10: Érzelmi intelligencia és kommunikáció

Ezek lennének a boldog és EGÉSZséges emberi kultúra alapjai. A szintjük mégis kritikán aluli. Ráadásul fejleszthetők volnának, és egy valódi oktatási rendszer ezekre fektetné a hangsúlyt. Az ember bőszen kutatja, és tömi a diákok fejébe a külső világot leíró információhegyeket, miközben alig törődik a belső (lelki) világával. Pedig ott volna igazán mit felfedeznie, és élnie a szabad akaratával, hogy megteremtse mindazt a csodát, amire képes.

 

No.+1: Tudatosság, szemléletváltás

Megoldásokat és új jövőt keresünk ugyanazon a tudati szinten, ahol megteremtettük a fenti problémákat, ahogy Einstein is mondta?!  Mégis minden politikus, és mi magunk is várjuk a csodát a szuperebbnél szuperebb új programoktól! Ahelyett hogy feltárnánk és orvosolnánk a valódi okokat.

Megoldás?

Ahogy a bevezetőben írtam, a változáshoz szükséges, de nem elégséges felismerni a problémákat. Meg kell találnunk a megoldás felé vezető uta(ka)t, és kitartóan araszolni rajta. Igen, már megint a Csiga :-).

Folytatása következik…

De addig se feledjük: 

A bátorság ellentéte nemcsak a gyávaság, hanem a komfortizmus is.
Még egy döglött hal is képes úszni az árral.

Hamarosan jön:
-> Képzeld el! Jövőmeditáció
-> A kicsi szép, azaz vigyázz mit kívánsz, mert megkapod!
-> Miért pont csiga, és mi az a csigastratégia?
-> Egylépés - minden napra egy mese  

Elvesztettem a fonalat! Mit tegyek? – Válságkezelés No.1

„A káosz és kétség fáklyája – ez világítja meg a bölcseknek útját”

(Csuang Csou, ókori kínai költő, a taoizmus egyik szent könyve, a Csuang-ce szerzője)

 

 

Elvesztettem a fonalat…

Nehéz volt döntenem, mivel kezdjem ezt a blogot. Annyi a mondanivalóm! Ráadásul mostanában amúgy is elveszítettem a fonalat az életem más területein is. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy készületlenül ért a jelenlegi helyzet. Mindenesetre adta magát, hogy azzal kezdjem, ami segített eldönteni, mivel is kezdjem :-): Elvesztettem a fonalat, és hogyan találtam meg. Pontosabban: hogyan kezdtem alkalmazkodni a helyzethez, rendeztem (át) a soraimat, sőt hogyan igyekszem megülni a változás szeleit (jó értelemben véve).

Elöljáróban, mielőtt a konkrét ötletekre térnék

„Nem vagyunk egyformák, kinek ez válik be, kinek az… Nem tudom a tutit…” – írtam a -> Használati útmutatóban. Ezért mindjárt az első javaslatom ehhez a listához is (és egyben az összes dologhoz, amiről ezután írni fogok), hogy szánj egy-két percet a használati útmutató elolvasásra. Nem hosszú :-).

 

…Mit tegyek? 10+1 ötlet

1) Először is: Engedd meg magadnak, hogy elveszítsd egy kicsit a fonalat. 

Nyilván nem örökre, de azért legyél türelmes és elfogadó magaddal. Hidd el, nem vagy egyedül! Ez már önmagában is vigasztaló. Ha pánikolsz, kapkodsz vagy csak nézel ki bambán a fejedből, belefér. Persze azért ne botorkálj be egy autó alá, és bizonyos szinten a napi dolgaidat is ép ésszel működtetned kell. De most ne várjál csodákat, és örülj annak a sikerélménynek is, ha alap szinten képes vagy menedzselni az életedet (hogy ezzel a csúnya szóval éljek). Bölcselkedhetek úgy is, hogy káoszból születik az új rend. De tényleg! Ha most még azzal is ostorozod magadat, hogy miért nem megy jobban, még a maradék kedvedet is elveszed saját magadtól, és ez pont az, amire egyáltalán nincsen szükséged.

 

2) Hozd magad formába, csinálj olyan dolgokat, amelyek felemelnek, örömmel töltenek el.

Először a lista végére akartam írni, de tapasztalatból tudom, hogy hajlamosak vagyunk rá, hogy ezt ne vegyük komolyan. Pedig ez az alap! Ahogy az imént írtam, ha nem érzed jól magad a bőrödben, valószínűleg még az is rosszabbul megy, amiben egyébként jó vagy. Hát még, hogy megold a nem várt -> streszhelyzeteket! Ez a vírushelyzet egyébként kedvező mellékhatásokkal is jár (lásd -> Koronavírus, a mi Nagy Tanítómesterünk), pl. sokan kaptak olyasmit, amire évek óta sóvárogva gondolnak: Időt, nyugodt környezetet, egy kis jóleső magányt…! Használd arra is, hogy leporolj néhányat a sutba dobott álmaidról. Erre most nem írok külön ötleteket. Egyrészt mert mindenki maga tudja, mire vágyik, mit szeret csinálni, másrészt ez a pont külön bejegyzést érdemel -> depresszió, hogyan mássz ki a gödörből.

Én most éppen az egyik kedvenc időtöltésemnek hódolok: Kényelmesen elhelyeztem magamat a hómofiszban (pontosabban balkonofiszban :-) egy zamatos tea társaságában, (egyik) kedvenc macsekom az ölemben dorombol, és írok. Imádok írni! Néha megállok, és szemlélem a körülölelő, ébredező természetet, hallgatom a csivitelő madarakat, szimatolom a tavasz ezernyi illatát. (A tél után hasznos D-vitamin-pótlás már csak a hab a tortán.) És egyben művelem a másik dolgot is, amit imádok: tanítok. Nem mellesleg ezzel, remélem, másoknak is hasznot hajtok. Két (sőt, több) legyet egy csapásra, ami a -> permakultúra egyik alapelve. (De erről majd később.) Mondjuk, az írás, és a tanítás a „munkám” részét is képezik, így mindjárt az is kipipálva. De nem volt ez mindig így. Ezt azért hangsúlyozom, mert engem is megviselt ez a vírusőrület, és szerteszét szaladtam, azután meg csak néztem, mint Rozi a moziban. Sok napba tellett, amíg újra ezt csinálhatom, amit. Megdolgoztam (tettem) érte! Még mielőtt bárki azt mondaná: „Könnyű neked!”

 

3) Készítsd napirendet.

„Rendes” körülmények között is hasznos, de még többet segít, ha egyébként is elveszítetted a kereteket. Segít, hogy ne ússz el az időben. Ez egyfajta külső mankó addig, amíg be nem forr a törés, és újra tudsz nélküle járni. De ha hosszútávon alkalmazod, az sem baj. Ez nem egy olyan mankó, ami gátol a fejlődésben. Persze ha vigyázol arra, hogy ne váljon kényszerré, hogy bármikor el tudd dobni, ha változnak a körülmények, és más keretekre (időbeosztásra) van szükséged, vagy éppen valamelyik nap rögtönöznöd kell, és nem tudod betartani. Ha leküzdötted a nem várt akadályt, visszatérhetsz a napirendedhez.

Ne legyél túl szigorú magadhoz, azaz legyen az átlagosnál szellősebb a napirended. A való élet úgyis mindig bonyolultabb. Ne frusztráld magad, ha mindjárt az elején elúszol vele, mert elmegy az egésztől a kedved. De azért tegyél egy pici erőfeszítést is (majd egyre többet :-), azaz ne add fel rögtön. Tudom, nehéz megtalálni az egyensúlyt, de hidd el, belejössz. Végül is a napirend van érted, és nem te a napirendért. A gyakorlat majd eligazít, hogy megtalált a legjobban működő beosztást. Szóval, ha pár nap alatt azt tapasztatod, hogy nem tudod betartani az első verziót, korrigáld, és így tovább.

 

4) Legyél rugalmas.

Látszólag ellentmond az előzőnek, de nem. Vannak fix pontok az életben, pláne ha valaki munkahelyen dolgozik, gyereke iskolába jár stb. De a napirendi pontokon belüli egy sor olyan is van, amelyik teret enged a rugalmasságnak, a tetszőleges beosztásnak. Ami felcserélhető – egy sor házimunka pl. – abban vedd azt előre, amit jobban szeretsz. Ha belejössz, és szépen haladsz a dolgokkal, nagyobb kedvvel látsz neki annak is, amit kevésbé szeretsz. Lásd 2. pont. A rugalmasság, az alkalmazkodóképesség egyébként is az egész élet egyik alapkészsége, de ebben az egyik napról a másikra kiszámíthatatlan és változó helyzetben egyenesen életbevágó.  

 

5) Írj feladatlistát. 

A napirend kiegészítéseképpen készíts listát a feladataidról, elintézendő dolgaidról. (A céljaidról is érdemes, -> SZMC, avagy a számodra megfelelő cél), de az még várhat, amíg rendezed kicsit a soraidat, és jobban leszel. Lásd a 10+1. -> Változás pontot a lista végén.) Ez is segít, hogy kordában tartsd szétfolyni látszó életedet. Másrészt, ha szépen sorban haladsz a listán, az egyfajta elégedettséggel is eltölt, és jobb lesz tőle a kedved. Nem győzöm ismételni magamat: Ne legyén szigorú és türelmetlen ebben sem, ha nem megy olyan flottul a dolog, mint szeretnéd! Fő, hogy fogyjon a lista. Ez is javulni fog, mint miden, ha gyakorolsz, edzed magad.   

 

6) Kezeld a halogatást, és ha kell, kérj segítséget.

 

És el is értünk ide. Amikor az ember nincsen jó passzban, különösen hajlamos tologatni a nemszeretem dolgokat, mert hát ugye azok nélkül sem igazán fényes a hangulata. Ahogy írtam a rugalmas időbeosztásnál, itt is játszhatsz egy kicsit a dolgokkal. Az viszont biztos, hogy nem minden tűr halasztást. Ezeket jelöld meg külön a listán, és adagold őket apránként, amennyire csak lehet. Jusson minden napra egy-egy, szépen elbújtatva a kevésbé utálatos dolgok között. És amikor egy-egy ilyet kipipálsz, jutalmazd meg magad. Ne szégyelld, hogy vállon veregeted magadat olyan banális dolgokért, amelyeket máskor kirázol a kisujjadból! Nyugodtan ünnepeld magad hősként, mert megírtál egy hivatalos levelet, vagy kitakarítottad a hűtőt. (Na jó, ez még csúcsformában is hőstettnek számít :-)). De félretéve a tréfát, tényleg legyél elégedett: minden relatív, és most ennyire futja. Végül, de nem utolsó sorban, ha valami nagyon nem megy, és úgy érzed, csak elrontanád, kérj segítséget.
 

7) Mozogj!

 

Tudom, közhely, de mégis. Mindenki rögtön valami izzasztó szenvedésre gondol, és punnyadt teste-lelke rögtön tiltakozni kezd. Ha nem vagy az a sportlady/man, akkor érvényesüljön a fokozatosság itt is. Kösd össze a kellemest a hasznossal, a mozgást a feladatokkal. Járj kocsi helyet a két lábadon vagy biciklivel. (Mindjárt a környezetet is véded. Tudod, a permakultúra és a legyek :-). Lépcsőzz a mozgólépcső vagy a lift helyett, hozd haza gyalog a bevásárolnivalót (hátizsákban, két szatyorban, mintha súlyzóval mozognál). Először csak kocogj, érezd, hogy vannak egyáltalán izmaid. (Utóbbi igazán izgi, mintha újra élnél :-). A sportosabb emberek esetleg lenézik, de már az is számít, ha minden napodat úgy kezded, hogy bemelegítesz egy kicsit. Néhány légző-, nyújtó- és izomgyakorlat, összekötve egy kis meditációval, megolajozza az izmaid, ízületeid működését és a hangulatodat is.

Még egy fontos kiegészítés: Az intenzívebb testmozgás segít a szorongás leküzdésében is, ha arra (is) hajlamos vagy. Nem tudsz egyszerre lihegni és parázni :-). A szíved ugyanúgy kalapál, de nem mindegy, hogy mitől. Éppen ez a stresszreakció lényege. De a -> stresszkezelés megint csak külön, hosszabb lélegzetű téma.

A másik, és ez át is vezet a következő pontra, hogy ha csak teheted (és miért is ne tehetnéd?), a szabadban, a jó levegőn edz, ne zárt térben, konditeremben. Oké, valaki arra esküszik, de (szerintem) ez is afféle civilizációs zsákutca.

 

8) Töltődj külső energiákkal.

 

Nem kávéra, pláne nem energiaitalra gondolok. (Utóbbit én hanyagolnám, de az előbbi azért beleférhet. Jómagam nem vagyok híve a végletességnek, egy kis gyarlóság belefér. Egy zamatos kávé, pláne ha odafigyeléssel élvezzük, és nem csak lehajtjuk egy kis gyors koffeinlöket gyanánt, kellemes dolog.) Szóval nem a „drogokra” gondolok, hanem olyan külső energiákra, amelyeket a természet önként ád, és egészségesek is:

Két dolog jut eszembe példaként: a természet és a szépség, illetve az alkotás. A szép, harmonikus dolgok látványa (hallása, szaglása…) feltölt. Nem véletlen, hogy az ember, aki ilyen végletes módon kiszakította magát a természetes környezetéből, és halott, mesterséges dolgokkal vette körül magát, ennyire beteg. Ezért is írtam, hogy mozogj a szabadban. Közben szemlélődj, annyi szépség, csoda vesz körül. A természet alatt itt az állatokat is értem, a velük való játék, törődés ugyanilyen energiabomba. (Nemcsak kutya, macska, menőbbeknek lovacska, de madarak, lepkék, és mindenféle életformák nyújtják nekünk odaadó szeretetüket pusztán a létezésükkel, de szerencsés esetben a társaink is.)

Az alkotás öröme: Olyan ez, mint a mondás a kutyákról/macskákról: Lehet nélkülük élni, de nem érdemes. Aki rendszeresen végez valamilyen kreatív, kézműves vagy más alkotótevékenységet, tudja, miről beszélek. Ha az életben legalább egyszer elkap a flow (elragadtatás, megtáltosodás, emelkedettség, és sorolhatnám a magyar kifejezéseket erre a tökéletesen könnyű testi-lelki-szellemi állapotra), akkor rájössz, hogy miről maradsz le, ha nem csinálsz soha ilyesmit.

Fontos, hogy elkülönítsem ezt a külső töltődést attól az energiától (figyelemtől), amit más emberektől kaphatunk. Szerencsés az, akit kellő számú pozitív ember vesz körül, akik a szeretetüket rá sugározzák, és felemelik. De ezzel ne éljünk vissza. Ráadásul ebben a válsághelyzetben duplán is nehezített ez a forrása az energiának. Kényszerkaranténban vagyunk, elszigetelve egymástól, és most mindenki amúgy is feszültebb. Pedig enélkül is egyre elidegenedettebb a világunk. Ne egymást szívjuk hát le, hanem töltekezzünk nem emberi energiákkal. Ha ezt megtanuljuk, hosszú távon is szert teszünk egy pótolhatatlan -> életkészségre.

 

9) Tölts másokat is, azaz segíts a rászorulóknak.

 

Önmagában segít, ha kinézel egy kicsit a fejedből, és eltereled a figyelmedet a saját nyavalyáidról. És ha ez még azzal is jár, hogy másnak is jót teszel, akkor az dupla „nyereség”. Ezt a törődést, szeretetet ráadásul vissza is kapod. Azért alapból az önzetlenség vezessen, de nem szégyen, ha tudatosan is keresed a -> win-win (nyerő-nyerő) helyzeteket, amelyek mindkét félnek hasznosak. Nem beszélve a permakultúráról (már megint a legyek ;-). Ez a téma, azazhogy a világ mekkora szeletéért érezzük magunkat felelősnek, illetve hogy a versengést felcseréljük az együttműködéssel (félredobva azt az elavult evolúciós dogmát, hogy a világ a túlélésért folyó harcon alapszik), egyébként nagyon messzire vezet, és nagyon fontos téma -> Spontán evolúció, -> körök.

 

10) Legyél kreatív!

 

Tudom, könnyű azt mondani, de hogyan? Nem mindenkinek magától értetődő. (Pláne ebben a lebutított világban, de ez hosszú történet, és annyi helyen, nézőpontból írtam/írok erről, hogy nem is linkelem ide őket.) Pedig minden ember találékony tud lenni, ha akar és/vagy ha rászorul. Csak sokan nem mernek kísérletezni. Így saját maguk szabnak gátat a kreativitásuknak. Megint egy okosság :-): Bátraké a szerencse! Szóval engedd el a fantáziád, és adj magadnak időt és szellemi szabadságot ahhoz, hogy egy helyzetben többféle megoldást is felvess, és kipróbálj -> problémamegoldés, brainstorming.

 

10+1) És végül, de nem utolsó sorban: Engedj teret a változásnak.

 

Nem akarok az elcsépelt bölcsességgel előrukkolni, különben is a csapból is ez folyik, de attól még nagyon is van létjogosultsága: Minden nehézség tanít valamit, és minden akadály azért van, hogy megmutassa, itt az idő, hogy -> változz és változtass. Ez egy olyan fontos téma, hogy muszáj majd külön írnom róla. Mert nemcsak puffogtatni akarom a bölcsességeket, hanem segíteni is, hogy hogyan fogjunk hozzá. A változás a pszichológia egyik alaptémája, ezért szép számmal vannak is konkrét eszközök hozzá. Most csak egy remek mondás jutott az eszembe, ami a minap szembejött velem a neten: „A depresszió az, amikor a tested üzen: Belefáradt abba a szerepbe, amit próbálsz eljátszani, és pihenésre van szüksége.” Depression = Deep-rest, ahogy Jim Carrey írta. Ez az angol szójáték is segíthet, hogy ne feledjük ezt az üzenetet.

Utószó gyanánt a 10+1 ötlethez: A változtatás rendre kopogtatni fog az ajtódon. Nem érdemes megvárni, amíg már dörömböl, azaz például -> depresszióba dönt, ha nem hallgatsz a finomabb jelzésekre.

Összefoglaló: 

1) Engedd meg magadnak, hogy elveszítsd egy kicsit a fonalat.

2) Hozd magad formába, csinálj olyan dolgokat, amelyek felemelnek, örömmel töltenek el.

3) Készítsd napirendet.

4) Legyél rugalmas.

5) Írj feladatlistát.

6) Kezeld a halogatást, és ha kell, kérj segítséget.

7) Mozogj!

8) Töltődj külső energiákkal.

9) Tölts másokat is, azaz segíts a rászorulóknak.

10) Legyél kreatív!

10+1) És végül, de nem utolsó sorban: Engedj teret a változásnak.

Folyt. köv...
 

---
Hamarosan jön: 
-> A kicsi szép, azaz vigyázz, mit kívánsz, mert megkapod!

-> Miért pont csiga, és mi az a csigastratégia?

-> Fordítva ülünk a lovon. (Koronamester No.2)

-> 10+1 ok, amiért ott tartunk ott, ahol