Elvesztettem a fonalat! Mit tegyek? – Válságkezelés No.1

„A káosz és kétség fáklyája – ez világítja meg a bölcseknek útját”

(Csuang Csou, ókori kínai költő, a taoizmus egyik szent könyve, a Csuang-ce szerzője)

 

 

Elvesztettem a fonalat…

Nehéz volt döntenem, mivel kezdjem ezt a blogot. Annyi a mondanivalóm! Ráadásul mostanában amúgy is elveszítettem a fonalat az életem más területein is. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy készületlenül ért a jelenlegi helyzet. Mindenesetre adta magát, hogy azzal kezdjem, ami segített eldönteni, mivel is kezdjem :-): Elvesztettem a fonalat, és hogyan találtam meg. Pontosabban: hogyan kezdtem alkalmazkodni a helyzethez, rendeztem (át) a soraimat, sőt hogyan igyekszem megülni a változás szeleit (jó értelemben véve).

Elöljáróban, mielőtt a konkrét ötletekre térnék

„Nem vagyunk egyformák, kinek ez válik be, kinek az… Nem tudom a tutit…” – írtam a -> Használati útmutatóban. Ezért mindjárt az első javaslatom ehhez a listához is (és egyben az összes dologhoz, amiről ezután írni fogok), hogy szánj egy-két percet a használati útmutató elolvasásra. Nem hosszú :-).

 

…Mit tegyek? 10+1 ötlet

1) Először is: Engedd meg magadnak, hogy elveszítsd egy kicsit a fonalat. 

Nyilván nem örökre, de azért legyél türelmes és elfogadó magaddal. Hidd el, nem vagy egyedül! Ez már önmagában is vigasztaló. Ha pánikolsz, kapkodsz vagy csak nézel ki bambán a fejedből, belefér. Persze azért ne botorkálj be egy autó alá, és bizonyos szinten a napi dolgaidat is ép ésszel működtetned kell. De most ne várjál csodákat, és örülj annak a sikerélménynek is, ha alap szinten képes vagy menedzselni az életedet (hogy ezzel a csúnya szóval éljek). Bölcselkedhetek úgy is, hogy káoszból születik az új rend. De tényleg! Ha most még azzal is ostorozod magadat, hogy miért nem megy jobban, még a maradék kedvedet is elveszed saját magadtól, és ez pont az, amire egyáltalán nincsen szükséged.

 

2) Hozd magad formába, csinálj olyan dolgokat, amelyek felemelnek, örömmel töltenek el.

Először a lista végére akartam írni, de tapasztalatból tudom, hogy hajlamosak vagyunk rá, hogy ezt ne vegyük komolyan. Pedig ez az alap! Ahogy az imént írtam, ha nem érzed jól magad a bőrödben, valószínűleg még az is rosszabbul megy, amiben egyébként jó vagy. Hát még, hogy megold a nem várt -> streszhelyzeteket! Ez a vírushelyzet egyébként kedvező mellékhatásokkal is jár (lásd -> Koronavírus, a mi Nagy Tanítómesterünk), pl. sokan kaptak olyasmit, amire évek óta sóvárogva gondolnak: Időt, nyugodt környezetet, egy kis jóleső magányt…! Használd arra is, hogy leporolj néhányat a sutba dobott álmaidról. Erre most nem írok külön ötleteket. Egyrészt mert mindenki maga tudja, mire vágyik, mit szeret csinálni, másrészt ez a pont külön bejegyzést érdemel -> depresszió, hogyan mássz ki a gödörből.

Én most éppen az egyik kedvenc időtöltésemnek hódolok: Kényelmesen elhelyeztem magamat a hómofiszban (pontosabban balkonofiszban :-) egy zamatos tea társaságában, (egyik) kedvenc macsekom az ölemben dorombol, és írok. Imádok írni! Néha megállok, és szemlélem a körülölelő, ébredező természetet, hallgatom a csivitelő madarakat, szimatolom a tavasz ezernyi illatát. (A tél után hasznos D-vitamin-pótlás már csak a hab a tortán.) És egyben művelem a másik dolgot is, amit imádok: tanítok. Nem mellesleg ezzel, remélem, másoknak is hasznot hajtok. Két (sőt, több) legyet egy csapásra, ami a -> permakultúra egyik alapelve. (De erről majd később.) Mondjuk, az írás, és a tanítás a „munkám” részét is képezik, így mindjárt az is kipipálva. De nem volt ez mindig így. Ezt azért hangsúlyozom, mert engem is megviselt ez a vírusőrület, és szerteszét szaladtam, azután meg csak néztem, mint Rozi a moziban. Sok napba tellett, amíg újra ezt csinálhatom, amit. Megdolgoztam (tettem) érte! Még mielőtt bárki azt mondaná: „Könnyű neked!”

 

3) Készítsd napirendet.

„Rendes” körülmények között is hasznos, de még többet segít, ha egyébként is elveszítetted a kereteket. Segít, hogy ne ússz el az időben. Ez egyfajta külső mankó addig, amíg be nem forr a törés, és újra tudsz nélküle járni. De ha hosszútávon alkalmazod, az sem baj. Ez nem egy olyan mankó, ami gátol a fejlődésben. Persze ha vigyázol arra, hogy ne váljon kényszerré, hogy bármikor el tudd dobni, ha változnak a körülmények, és más keretekre (időbeosztásra) van szükséged, vagy éppen valamelyik nap rögtönöznöd kell, és nem tudod betartani. Ha leküzdötted a nem várt akadályt, visszatérhetsz a napirendedhez.

Ne legyél túl szigorú magadhoz, azaz legyen az átlagosnál szellősebb a napirended. A való élet úgyis mindig bonyolultabb. Ne frusztráld magad, ha mindjárt az elején elúszol vele, mert elmegy az egésztől a kedved. De azért tegyél egy pici erőfeszítést is (majd egyre többet :-), azaz ne add fel rögtön. Tudom, nehéz megtalálni az egyensúlyt, de hidd el, belejössz. Végül is a napirend van érted, és nem te a napirendért. A gyakorlat majd eligazít, hogy megtalált a legjobban működő beosztást. Szóval, ha pár nap alatt azt tapasztatod, hogy nem tudod betartani az első verziót, korrigáld, és így tovább.

 

4) Legyél rugalmas.

Látszólag ellentmond az előzőnek, de nem. Vannak fix pontok az életben, pláne ha valaki munkahelyen dolgozik, gyereke iskolába jár stb. De a napirendi pontokon belüli egy sor olyan is van, amelyik teret enged a rugalmasságnak, a tetszőleges beosztásnak. Ami felcserélhető – egy sor házimunka pl. – abban vedd azt előre, amit jobban szeretsz. Ha belejössz, és szépen haladsz a dolgokkal, nagyobb kedvvel látsz neki annak is, amit kevésbé szeretsz. Lásd 2. pont. A rugalmasság, az alkalmazkodóképesség egyébként is az egész élet egyik alapkészsége, de ebben az egyik napról a másikra kiszámíthatatlan és változó helyzetben egyenesen életbevágó.  

 

5) Írj feladatlistát. 

A napirend kiegészítéseképpen készíts listát a feladataidról, elintézendő dolgaidról. (A céljaidról is érdemes, -> SZMC, avagy a számodra megfelelő cél), de az még várhat, amíg rendezed kicsit a soraidat, és jobban leszel. Lásd a 10+1. -> Változás pontot a lista végén.) Ez is segít, hogy kordában tartsd szétfolyni látszó életedet. Másrészt, ha szépen sorban haladsz a listán, az egyfajta elégedettséggel is eltölt, és jobb lesz tőle a kedved. Nem győzöm ismételni magamat: Ne legyén szigorú és türelmetlen ebben sem, ha nem megy olyan flottul a dolog, mint szeretnéd! Fő, hogy fogyjon a lista. Ez is javulni fog, mint miden, ha gyakorolsz, edzed magad.   

 

6) Kezeld a halogatást, és ha kell, kérj segítséget.

 

És el is értünk ide. Amikor az ember nincsen jó passzban, különösen hajlamos tologatni a nemszeretem dolgokat, mert hát ugye azok nélkül sem igazán fényes a hangulata. Ahogy írtam a rugalmas időbeosztásnál, itt is játszhatsz egy kicsit a dolgokkal. Az viszont biztos, hogy nem minden tűr halasztást. Ezeket jelöld meg külön a listán, és adagold őket apránként, amennyire csak lehet. Jusson minden napra egy-egy, szépen elbújtatva a kevésbé utálatos dolgok között. És amikor egy-egy ilyet kipipálsz, jutalmazd meg magad. Ne szégyelld, hogy vállon veregeted magadat olyan banális dolgokért, amelyeket máskor kirázol a kisujjadból! Nyugodtan ünnepeld magad hősként, mert megírtál egy hivatalos levelet, vagy kitakarítottad a hűtőt. (Na jó, ez még csúcsformában is hőstettnek számít :-)). De félretéve a tréfát, tényleg legyél elégedett: minden relatív, és most ennyire futja. Végül, de nem utolsó sorban, ha valami nagyon nem megy, és úgy érzed, csak elrontanád, kérj segítséget.
 

7) Mozogj!

 

Tudom, közhely, de mégis. Mindenki rögtön valami izzasztó szenvedésre gondol, és punnyadt teste-lelke rögtön tiltakozni kezd. Ha nem vagy az a sportlady/man, akkor érvényesüljön a fokozatosság itt is. Kösd össze a kellemest a hasznossal, a mozgást a feladatokkal. Járj kocsi helyet a két lábadon vagy biciklivel. (Mindjárt a környezetet is véded. Tudod, a permakultúra és a legyek :-). Lépcsőzz a mozgólépcső vagy a lift helyett, hozd haza gyalog a bevásárolnivalót (hátizsákban, két szatyorban, mintha súlyzóval mozognál). Először csak kocogj, érezd, hogy vannak egyáltalán izmaid. (Utóbbi igazán izgi, mintha újra élnél :-). A sportosabb emberek esetleg lenézik, de már az is számít, ha minden napodat úgy kezded, hogy bemelegítesz egy kicsit. Néhány légző-, nyújtó- és izomgyakorlat, összekötve egy kis meditációval, megolajozza az izmaid, ízületeid működését és a hangulatodat is.

Még egy fontos kiegészítés: Az intenzívebb testmozgás segít a szorongás leküzdésében is, ha arra (is) hajlamos vagy. Nem tudsz egyszerre lihegni és parázni :-). A szíved ugyanúgy kalapál, de nem mindegy, hogy mitől. Éppen ez a stresszreakció lényege. De a -> stresszkezelés megint csak külön, hosszabb lélegzetű téma.

A másik, és ez át is vezet a következő pontra, hogy ha csak teheted (és miért is ne tehetnéd?), a szabadban, a jó levegőn edz, ne zárt térben, konditeremben. Oké, valaki arra esküszik, de (szerintem) ez is afféle civilizációs zsákutca.

 

8) Töltődj külső energiákkal.

 

Nem kávéra, pláne nem energiaitalra gondolok. (Utóbbit én hanyagolnám, de az előbbi azért beleférhet. Jómagam nem vagyok híve a végletességnek, egy kis gyarlóság belefér. Egy zamatos kávé, pláne ha odafigyeléssel élvezzük, és nem csak lehajtjuk egy kis gyors koffeinlöket gyanánt, kellemes dolog.) Szóval nem a „drogokra” gondolok, hanem olyan külső energiákra, amelyeket a természet önként ád, és egészségesek is:

Két dolog jut eszembe példaként: a természet és a szépség, illetve az alkotás. A szép, harmonikus dolgok látványa (hallása, szaglása…) feltölt. Nem véletlen, hogy az ember, aki ilyen végletes módon kiszakította magát a természetes környezetéből, és halott, mesterséges dolgokkal vette körül magát, ennyire beteg. Ezért is írtam, hogy mozogj a szabadban. Közben szemlélődj, annyi szépség, csoda vesz körül. A természet alatt itt az állatokat is értem, a velük való játék, törődés ugyanilyen energiabomba. (Nemcsak kutya, macska, menőbbeknek lovacska, de madarak, lepkék, és mindenféle életformák nyújtják nekünk odaadó szeretetüket pusztán a létezésükkel, de szerencsés esetben a társaink is.)

Az alkotás öröme: Olyan ez, mint a mondás a kutyákról/macskákról: Lehet nélkülük élni, de nem érdemes. Aki rendszeresen végez valamilyen kreatív, kézműves vagy más alkotótevékenységet, tudja, miről beszélek. Ha az életben legalább egyszer elkap a flow (elragadtatás, megtáltosodás, emelkedettség, és sorolhatnám a magyar kifejezéseket erre a tökéletesen könnyű testi-lelki-szellemi állapotra), akkor rájössz, hogy miről maradsz le, ha nem csinálsz soha ilyesmit.

Fontos, hogy elkülönítsem ezt a külső töltődést attól az energiától (figyelemtől), amit más emberektől kaphatunk. Szerencsés az, akit kellő számú pozitív ember vesz körül, akik a szeretetüket rá sugározzák, és felemelik. De ezzel ne éljünk vissza. Ráadásul ebben a válsághelyzetben duplán is nehezített ez a forrása az energiának. Kényszerkaranténban vagyunk, elszigetelve egymástól, és most mindenki amúgy is feszültebb. Pedig enélkül is egyre elidegenedettebb a világunk. Ne egymást szívjuk hát le, hanem töltekezzünk nem emberi energiákkal. Ha ezt megtanuljuk, hosszú távon is szert teszünk egy pótolhatatlan -> életkészségre.

 

9) Tölts másokat is, azaz segíts a rászorulóknak.

 

Önmagában segít, ha kinézel egy kicsit a fejedből, és eltereled a figyelmedet a saját nyavalyáidról. És ha ez még azzal is jár, hogy másnak is jót teszel, akkor az dupla „nyereség”. Ezt a törődést, szeretetet ráadásul vissza is kapod. Azért alapból az önzetlenség vezessen, de nem szégyen, ha tudatosan is keresed a -> win-win (nyerő-nyerő) helyzeteket, amelyek mindkét félnek hasznosak. Nem beszélve a permakultúráról (már megint a legyek ;-). Ez a téma, azazhogy a világ mekkora szeletéért érezzük magunkat felelősnek, illetve hogy a versengést felcseréljük az együttműködéssel (félredobva azt az elavult evolúciós dogmát, hogy a világ a túlélésért folyó harcon alapszik), egyébként nagyon messzire vezet, és nagyon fontos téma -> Spontán evolúció, -> körök.

 

10) Legyél kreatív!

 

Tudom, könnyű azt mondani, de hogyan? Nem mindenkinek magától értetődő. (Pláne ebben a lebutított világban, de ez hosszú történet, és annyi helyen, nézőpontból írtam/írok erről, hogy nem is linkelem ide őket.) Pedig minden ember találékony tud lenni, ha akar és/vagy ha rászorul. Csak sokan nem mernek kísérletezni. Így saját maguk szabnak gátat a kreativitásuknak. Megint egy okosság :-): Bátraké a szerencse! Szóval engedd el a fantáziád, és adj magadnak időt és szellemi szabadságot ahhoz, hogy egy helyzetben többféle megoldást is felvess, és kipróbálj -> problémamegoldés, brainstorming.

 

10+1) És végül, de nem utolsó sorban: Engedj teret a változásnak.

 

Nem akarok az elcsépelt bölcsességgel előrukkolni, különben is a csapból is ez folyik, de attól még nagyon is van létjogosultsága: Minden nehézség tanít valamit, és minden akadály azért van, hogy megmutassa, itt az idő, hogy -> változz és változtass. Ez egy olyan fontos téma, hogy muszáj majd külön írnom róla. Mert nemcsak puffogtatni akarom a bölcsességeket, hanem segíteni is, hogy hogyan fogjunk hozzá. A változás a pszichológia egyik alaptémája, ezért szép számmal vannak is konkrét eszközök hozzá. Most csak egy remek mondás jutott az eszembe, ami a minap szembejött velem a neten: „A depresszió az, amikor a tested üzen: Belefáradt abba a szerepbe, amit próbálsz eljátszani, és pihenésre van szüksége.” Depression = Deep-rest, ahogy Jim Carrey írta. Ez az angol szójáték is segíthet, hogy ne feledjük ezt az üzenetet.

Utószó gyanánt a 10+1 ötlethez: A változtatás rendre kopogtatni fog az ajtódon. Nem érdemes megvárni, amíg már dörömböl, azaz például -> depresszióba dönt, ha nem hallgatsz a finomabb jelzésekre.

Összefoglaló: 

1) Engedd meg magadnak, hogy elveszítsd egy kicsit a fonalat.

2) Hozd magad formába, csinálj olyan dolgokat, amelyek felemelnek, örömmel töltenek el.

3) Készítsd napirendet.

4) Legyél rugalmas.

5) Írj feladatlistát.

6) Kezeld a halogatást, és ha kell, kérj segítséget.

7) Mozogj!

8) Töltődj külső energiákkal.

9) Tölts másokat is, azaz segíts a rászorulóknak.

10) Legyél kreatív!

10+1) És végül, de nem utolsó sorban: Engedj teret a változásnak.

Folyt. köv...
 

---
Hamarosan jön: 
-> A kicsi szép, azaz vigyázz, mit kívánsz, mert megkapod!

-> Miért pont csiga, és mi az a csigastratégia?

-> Fordítva ülünk a lovon. (Koronamester No.2)

-> 10+1 ok, amiért ott tartunk ott, ahol