„A káosz és kétség fáklyája – ez világítja meg a bölcseknek
útját”
(Csuang Csou, ókori kínai költő, a taoizmus egyik szent
könyve, a Csuang-ce szerzője)
Elvesztettem
a fonalat…
Nehéz volt döntenem, mivel kezdjem ezt a blogot. Annyi a
mondanivalóm! Ráadásul mostanában amúgy is elveszítettem a fonalat az életem
más területein is. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy készületlenül ért a
jelenlegi helyzet. Mindenesetre adta magát, hogy azzal kezdjem, ami segített
eldönteni, mivel is kezdjem :-): Elvesztettem a fonalat, és hogyan találtam
meg. Pontosabban: hogyan kezdtem alkalmazkodni a helyzethez, rendeztem (át) a
soraimat, sőt hogyan igyekszem megülni a változás szeleit (jó értelemben véve).
Elöljáróban, mielőtt a konkrét ötletekre térnék
„Nem vagyunk egyformák, kinek ez válik be, kinek az… Nem
tudom a tutit…” – írtam a -> Használati útmutatóban. Ezért mindjárt az első javaslatom
ehhez a listához is (és egyben az összes dologhoz, amiről ezután írni fogok),
hogy szánj egy-két percet a használati útmutató elolvasásra. Nem hosszú :-).
…Mit tegyek? 10+1 ötlet
1) Először is: Engedd meg magadnak,
hogy elveszítsd egy kicsit a fonalat.
Nyilván nem örökre, de azért legyél türelmes és elfogadó
magaddal. Hidd el, nem vagy egyedül! Ez már önmagában is vigasztaló. Ha
pánikolsz, kapkodsz vagy csak nézel ki bambán a fejedből, belefér. Persze azért
ne botorkálj be egy autó alá, és bizonyos szinten a napi dolgaidat is ép ésszel
működtetned kell. De most ne várjál csodákat, és örülj annak a sikerélménynek
is, ha alap szinten képes vagy menedzselni az életedet (hogy ezzel a csúnya szóval
éljek). Bölcselkedhetek úgy is, hogy
káoszból
születik az új rend. De tényleg! Ha most még azzal is ostorozod magadat,
hogy miért nem megy jobban, még a maradék kedvedet is elveszed saját magadtól,
és ez pont az, amire egyáltalán nincsen szükséged.
2) Hozd magad formába, csinálj olyan dolgokat,
amelyek felemelnek, örömmel töltenek el.
Először a lista végére akartam írni, de tapasztalatból
tudom, hogy hajlamosak vagyunk rá, hogy ezt ne vegyük komolyan. Pedig ez az
alap! Ahogy az imént írtam, ha nem érzed jól magad a bőrödben, valószínűleg még
az is rosszabbul megy, amiben egyébként jó vagy. Hát még, hogy megold a nem
várt -> streszhelyzeteket! Ez a vírushelyzet egyébként kedvező
mellékhatásokkal is jár (lásd -> Koronavírus,
a mi Nagy Tanítómesterünk), pl. sokan kaptak olyasmit, amire évek óta
sóvárogva gondolnak: Időt, nyugodt környezetet, egy kis jóleső magányt…!
Használd arra is, hogy leporolj néhányat a sutba dobott álmaidról. Erre most
nem írok külön ötleteket. Egyrészt mert mindenki maga tudja, mire vágyik, mit
szeret csinálni, másrészt ez a pont külön bejegyzést érdemel -> depresszió, hogyan mássz ki a gödörből.
Én most éppen az egyik kedvenc időtöltésemnek hódolok:
Kényelmesen elhelyeztem magamat a hómofiszban (pontosabban balkonofiszban :-)
egy zamatos tea társaságában, (egyik) kedvenc macsekom az ölemben dorombol, és
írok. Imádok írni! Néha megállok, és szemlélem a körülölelő, ébredező
természetet, hallgatom a csivitelő madarakat, szimatolom a tavasz ezernyi
illatát. (A tél után hasznos D-vitamin-pótlás már csak a hab a tortán.) És
egyben művelem a másik dolgot is, amit imádok: tanítok. Nem mellesleg ezzel,
remélem, másoknak is hasznot hajtok. Két (sőt, több) legyet egy csapásra, ami a
->
permakultúra egyik alapelve. (De erről majd később.) Mondjuk, az
írás, és a tanítás a „munkám” részét is képezik, így mindjárt az is kipipálva.
De nem volt ez mindig így. Ezt azért hangsúlyozom, mert engem is megviselt ez a
vírusőrület, és szerteszét szaladtam, azután meg csak néztem, mint Rozi a
moziban. Sok napba tellett, amíg újra ezt csinálhatom, amit. Megdolgoztam
(tettem) érte! Még mielőtt bárki azt mondaná: „Könnyű neked!”
3) Készítsd napirendet.
„Rendes” körülmények között is hasznos, de még többet
segít, ha egyébként is elveszítetted a kereteket. Segít, hogy ne ússz el az
időben. Ez egyfajta külső mankó addig, amíg be nem forr a törés, és újra tudsz
nélküle járni. De ha hosszútávon alkalmazod, az sem baj. Ez nem egy olyan
mankó, ami gátol a fejlődésben. Persze ha vigyázol arra, hogy ne váljon
kényszerré, hogy bármikor el tudd dobni, ha változnak a körülmények, és más
keretekre (időbeosztásra) van szükséged, vagy éppen valamelyik nap rögtönöznöd
kell, és nem tudod betartani. Ha leküzdötted a nem várt akadályt, visszatérhetsz
a napirendedhez.
Ne legyél túl szigorú magadhoz, azaz legyen az átlagosnál
szellősebb a napirended. A való élet úgyis mindig bonyolultabb. Ne frusztráld
magad, ha mindjárt az elején elúszol vele, mert elmegy az egésztől a kedved. De
azért tegyél egy pici erőfeszítést is (majd egyre többet :-), azaz ne add fel
rögtön. Tudom, nehéz megtalálni az egyensúlyt, de hidd el, belejössz. Végül is
a napirend van érted, és nem te a napirendért. A gyakorlat majd eligazít, hogy
megtalált a legjobban működő beosztást. Szóval, ha pár nap alatt azt
tapasztatod, hogy nem tudod betartani az első verziót, korrigáld, és így
tovább.
4) Legyél rugalmas.
Látszólag ellentmond az előzőnek, de nem. Vannak fix pontok
az életben, pláne ha valaki munkahelyen dolgozik, gyereke iskolába jár stb. De
a napirendi pontokon belüli egy sor olyan is van, amelyik teret enged a
rugalmasságnak, a tetszőleges beosztásnak. Ami felcserélhető – egy sor
házimunka pl. – abban vedd azt előre, amit jobban szeretsz. Ha belejössz, és
szépen haladsz a dolgokkal, nagyobb kedvvel látsz neki annak is, amit kevésbé
szeretsz. Lásd 2. pont. A rugalmasság, az alkalmazkodóképesség egyébként is az
egész élet egyik alapkészsége, de ebben az egyik napról a másikra
kiszámíthatatlan és változó helyzetben egyenesen életbevágó.
5) Írj feladatlistát.
A napirend kiegészítéseképpen készíts listát a
feladataidról, elintézendő dolgaidról. (A céljaidról is érdemes,
-> SZMC, avagy a számodra megfelelő cél),
de az még várhat, amíg rendezed kicsit a soraidat, és jobban leszel. Lásd a 10+1.
->
Változás pontot a lista végén.) Ez is segít, hogy kordában tartsd
szétfolyni látszó életedet. Másrészt, ha szépen sorban haladsz a listán, az
egyfajta elégedettséggel is eltölt, és jobb lesz tőle a kedved. Nem győzöm
ismételni magamat: Ne legyén szigorú és türelmetlen ebben sem, ha nem megy
olyan flottul a dolog, mint szeretnéd! Fő, hogy fogyjon a lista. Ez is javulni
fog, mint miden, ha gyakorolsz, edzed magad.
6) Kezeld a halogatást, és ha kell, kérj segítséget.
És el is értünk ide. Amikor az ember nincsen jó passzban,
különösen hajlamos tologatni a nemszeretem dolgokat, mert hát ugye azok nélkül
sem igazán fényes a hangulata. Ahogy írtam a rugalmas időbeosztásnál, itt is
játszhatsz egy kicsit a dolgokkal. Az viszont biztos, hogy nem minden tűr
halasztást. Ezeket jelöld meg külön a listán, és adagold őket apránként,
amennyire csak lehet. Jusson minden napra egy-egy, szépen elbújtatva a kevésbé
utálatos dolgok között. És amikor egy-egy ilyet kipipálsz, jutalmazd meg magad.
Ne szégyelld, hogy vállon veregeted magadat olyan banális dolgokért, amelyeket
máskor kirázol a kisujjadból! Nyugodtan ünnepeld magad hősként, mert megírtál
egy hivatalos levelet, vagy kitakarítottad a hűtőt. (Na jó, ez még
csúcsformában is hőstettnek számít :-)). De félretéve a tréfát, tényleg legyél
elégedett: minden relatív, és most ennyire futja. Végül, de nem utolsó sorban,
ha valami nagyon nem megy, és úgy érzed, csak elrontanád, kérj segítséget.
7) Mozogj!
Tudom, közhely, de mégis. Mindenki rögtön valami izzasztó
szenvedésre gondol, és punnyadt teste-lelke rögtön tiltakozni kezd. Ha nem vagy
az a sportlady/man, akkor érvényesüljön a fokozatosság itt is. Kösd össze a
kellemest a hasznossal, a mozgást a feladatokkal. Járj kocsi helyet a két
lábadon vagy biciklivel. (Mindjárt a környezetet is véded. Tudod, a permakultúra
és a legyek :-). Lépcsőzz a mozgólépcső vagy a lift helyett, hozd haza gyalog a
bevásárolnivalót (hátizsákban, két szatyorban, mintha súlyzóval mozognál).
Először csak kocogj, érezd, hogy vannak egyáltalán izmaid. (Utóbbi igazán izgi,
mintha újra élnél :-). A sportosabb emberek esetleg lenézik, de már az is
számít, ha minden napodat úgy kezded, hogy bemelegítesz egy kicsit. Néhány
légző-, nyújtó- és izomgyakorlat, összekötve egy kis meditációval, megolajozza
az izmaid, ízületeid működését és a hangulatodat is.
Még egy fontos kiegészítés: Az intenzívebb testmozgás segít
a szorongás leküzdésében is, ha arra (is) hajlamos vagy. Nem tudsz egyszerre
lihegni és parázni :-). A szíved ugyanúgy kalapál, de nem mindegy, hogy mitől.
Éppen ez a stresszreakció lényege. De a -> stresszkezelés megint csak külön, hosszabb lélegzetű téma.
A másik, és ez át is vezet a következő pontra, hogy ha csak
teheted (és miért is ne tehetnéd?), a szabadban, a jó levegőn edz, ne zárt
térben, konditeremben. Oké, valaki arra esküszik, de (szerintem) ez is afféle
civilizációs zsákutca.
8) Töltődj külső
energiákkal.
Nem kávéra, pláne nem energiaitalra gondolok. (Utóbbit én
hanyagolnám, de az előbbi azért beleférhet. Jómagam nem vagyok híve a
végletességnek, egy kis gyarlóság belefér. Egy zamatos kávé, pláne ha
odafigyeléssel élvezzük, és nem csak lehajtjuk egy kis gyors koffeinlöket
gyanánt, kellemes dolog.) Szóval nem a „drogokra” gondolok, hanem olyan külső
energiákra, amelyeket a természet önként ád, és egészségesek is:
Két dolog jut eszembe példaként: a természet és a szépség, illetve az alkotás. A szép, harmonikus
dolgok látványa (hallása, szaglása…) feltölt. Nem véletlen, hogy az ember, aki
ilyen végletes módon kiszakította magát a természetes környezetéből, és halott,
mesterséges dolgokkal vette körül magát, ennyire beteg. Ezért is írtam, hogy
mozogj a szabadban. Közben szemlélődj, annyi szépség, csoda vesz körül. A
természet alatt itt az állatokat is
értem, a velük való játék, törődés ugyanilyen energiabomba. (Nemcsak kutya,
macska, menőbbeknek lovacska, de madarak, lepkék, és mindenféle életformák
nyújtják nekünk odaadó szeretetüket pusztán a létezésükkel, de szerencsés
esetben a társaink is.)
Az alkotás öröme:
Olyan ez, mint a mondás a kutyákról/macskákról: Lehet nélkülük élni, de nem
érdemes. Aki rendszeresen végez valamilyen kreatív, kézműves vagy más
alkotótevékenységet, tudja, miről beszélek. Ha az életben legalább egyszer
elkap a flow (elragadtatás, megtáltosodás, emelkedettség, és sorolhatnám a
magyar kifejezéseket erre a tökéletesen könnyű testi-lelki-szellemi állapotra),
akkor rájössz, hogy miről maradsz le, ha nem csinálsz soha ilyesmit.
Fontos, hogy
elkülönítsem ezt a külső töltődést attól az energiától (figyelemtől), amit más
emberektől kaphatunk. Szerencsés az, akit kellő számú pozitív ember vesz
körül, akik a szeretetüket rá sugározzák, és felemelik. De ezzel ne éljünk
vissza. Ráadásul ebben a válsághelyzetben duplán is nehezített ez a forrása az
energiának. Kényszerkaranténban vagyunk, elszigetelve egymástól, és most
mindenki amúgy is feszültebb. Pedig enélkül is egyre elidegenedettebb a
világunk. Ne egymást szívjuk hát le, hanem töltekezzünk nem emberi energiákkal.
Ha ezt megtanuljuk, hosszú távon is szert teszünk egy pótolhatatlan -> életkészségre.
9) Tölts másokat is, azaz segíts a rászorulóknak.
Önmagában segít, ha kinézel egy kicsit a fejedből, és
eltereled a figyelmedet a saját nyavalyáidról. És ha ez még azzal is jár, hogy
másnak is jót teszel, akkor az dupla „nyereség”. Ezt a törődést, szeretetet
ráadásul vissza is kapod. Azért alapból az önzetlenség vezessen, de nem
szégyen, ha tudatosan is keresed a -> win-win (nyerő-nyerő) helyzeteket,
amelyek mindkét félnek hasznosak. Nem beszélve a permakultúráról (már megint a
legyek ;-). Ez a téma, azazhogy a világ mekkora szeletéért érezzük magunkat
felelősnek, illetve hogy a versengést felcseréljük az együttműködéssel
(félredobva azt az elavult evolúciós dogmát, hogy a világ a túlélésért folyó
harcon alapszik), egyébként nagyon messzire vezet, és nagyon fontos téma -> Spontán
evolúció, -> körök.
10) Legyél kreatív!
Tudom, könnyű azt mondani, de hogyan? Nem mindenkinek
magától értetődő. (Pláne ebben a lebutított világban, de ez hosszú történet, és
annyi helyen, nézőpontból írtam/írok erről, hogy nem is linkelem ide őket.)
Pedig minden ember találékony tud lenni, ha akar és/vagy ha rászorul. Csak
sokan nem mernek kísérletezni. Így saját maguk szabnak gátat a
kreativitásuknak. Megint egy okosság :-): Bátraké a szerencse! Szóval engedd el
a fantáziád, és adj magadnak időt és szellemi szabadságot ahhoz, hogy egy
helyzetben többféle megoldást is felvess, és kipróbálj -> problémamegoldés,
brainstorming.
10+1) És végül, de nem utolsó sorban: Engedj teret a
változásnak.
Nem akarok az elcsépelt
bölcsességgel előrukkolni, különben is a csapból is ez folyik, de attól még
nagyon is van létjogosultsága: Minden nehézség tanít valamit, és minden akadály
azért van, hogy megmutassa, itt az idő, hogy -> változz és változtass.
Ez egy olyan fontos téma, hogy muszáj majd külön írnom róla. Mert nemcsak
puffogtatni akarom a bölcsességeket, hanem segíteni is, hogy hogyan fogjunk
hozzá. A változás a pszichológia egyik alaptémája, ezért szép számmal vannak is
konkrét eszközök hozzá. Most csak egy remek mondás jutott az eszembe, ami a
minap szembejött velem a neten: „A depresszió az, amikor a tested üzen:
Belefáradt abba a szerepbe, amit próbálsz eljátszani, és pihenésre van
szüksége.” Depression = Deep-rest, ahogy Jim Carrey írta. Ez
az angol szójáték is segíthet, hogy ne feledjük ezt az üzenetet.
Utószó gyanánt a 10+1 ötlethez: A változtatás rendre
kopogtatni fog az ajtódon. Nem érdemes megvárni, amíg már dörömböl, azaz
például ->
depresszióba dönt, ha nem hallgatsz a finomabb jelzésekre.
Összefoglaló:
1) Engedd meg
magadnak, hogy elveszítsd egy kicsit a fonalat.
2) Hozd magad
formába, csinálj olyan dolgokat, amelyek felemelnek, örömmel töltenek el.
3) Készítsd
napirendet.
4) Legyél
rugalmas.
5) Írj
feladatlistát.
6) Kezeld a
halogatást, és ha kell, kérj segítséget.
7) Mozogj!
8) Töltődj külső
energiákkal.
9) Tölts másokat
is, azaz segíts a rászorulóknak.
10) Legyél
kreatív!
10+1) És végül,
de nem utolsó sorban: Engedj teret a változásnak.
Folyt. köv...
---
Hamarosan jön:
-> A kicsi
szép, azaz vigyázz, mit kívánsz, mert megkapod!
-> Miért pont
csiga, és mi az a csigastratégia?
-> Fordítva
ülünk a lovon. (Koronamester No.2)
-> 10+1 ok, amiért ott tartunk ott,
ahol
