2020. szeptember 11.

A tudomány és a józan ész halála – 10+sok kérdés – Koronamester No3.

"Ahol megszűnik a kétely, megszűnik a tudomány is."
(Pjotr Leonyidovics Kapica)

Nem hiszek a tudomány mindenhatóságában, DE ez a járványhelyzet mégiscsak valami olyasmi, ahol a tudománynak, ha úgy tetszik a bizonyítékokon alapuló orvoslásnak (evidence based medicine=EBM) elsőrendű szerepe kell legyen. Amikor az életünk minden területét, és természetesen magát az egészségünket ilyen komolyan befolyásoló döntéseket hoznak, akkor azokat megbízható szakmai érvekkel kell alátámasztani. A jelenlegi helyzet számomra azt mutatja, hogy ez az elvárás nem teljesül. Minden szakembernek és minden józanul gondolkodó, felelős állampolgárnak fel kellene tennie az alábbi húsbavágó kérdéseket a Covid-19 járvánnyal kapcsolatban. Hogy a legszembetűnőbbel kezdjem:

1) Több mint fél év eltelt a járvány kezdete óta, túl vagyunk egy első hullámon. Hogyan lehetséges, hogy a teljes orvostársadalom nem ég lázban, hogy vizsgálja – tudományosan megalapozott módszerekkel! – a helyzetet, és nem zajlanak világszerte szakmai konferenciák, ahol lázasan osztják meg egymással a tapasztalataikat, szűrik le a tanulságokat, és terveznek további kutatásokat, EBM-nen alapuló vizsgálati és terápiás protokollokat, majd összegezve a jelenlegi eredményeket segítik a többi kollégát és a döntéshozókat a helyes intézkedések meghozatalában, a döntéshozók pedig mindezek birtokban felelősen informálják a lakosságot? Hogyan lehetséges, hogy nem ez történik? Vagy igen, csak mi – a lakosság – nem tudunk róla?

2) Minden orvos, de bármely tudományterületben jártas kutató pontos ismeretekkel rendelkezik a statisztikai mintavétel és adatfeldolgozás szigorú szabályairól, amelyek szükségesek ahhoz, hogy körültekintő kutatást végezzünk, és korrekt következtetéseket tudjunk levonni az eredményekből. Minden orvos megtanulta az egyetemen, hogy a diagnózis csak a tesztek és a klinikai kép együttesének mérlegelésével állítható fel. Mégis összemossák a vírushordozókat a ténylegesen megbetegedett emberekkel, hogy csak egyet említsek. Miért hallgat a teljes (tisztelet az elenyésző kisebbségnek) orvos- és kutatótársadalom az égbekiáltó szakmaiatlanság láttán? Miért hajtja végre kritikai mérlegelés nélkül, szolgalelkűen a felsőbb utasításokat ahelyett, hogy kérdezne? Miért söprik félre, járatják le, próbálják elhallgattatni azokat a kollégákat, akik fel merik hívni a figyelmet ezekre a szakmai problémákra, ahelyett hogy korrekt szakmai vitákra ülnének le velük?

Ha a laikus lakosság ezt teszi, hagyján, de ha döntéshozó és végrehajtó szakemberek is?!

3) Ha a teljes emberiséget sújtó, rengeteg áldozatot szedő új járvány üti fel a fejét, nem azt diktálná-e a józan ész, hogy minden szakmai hipotézist, ötletet, tapasztalatot megvitassunk, amely segíthet legyőzni, és segíthet a megelőzésben és a kezelésben? Hogy lehet az, hogy neves szakemberek javaslatait, észrevételeit lesöprik a színről?! Hogy lehet, hogy nem vitatják meg azokat az érveket és tapasztalatokat, amelyek veszélyekre hívják fel a figyelmet? Pl. a túlzottan drasztikus kezelésbe (lélegeztetőgép) belehalt egyének száma, ennek lehetséges okai, a génbázisú, kellő tapasztalat nélkül bevetésre kerülő oltóanyagok veszélyei stb.

4) Hogyan engedhető meg, hogy ezekkel a minden tudományos alapot, azaz megfelelő epidemiológiai és statisztikai módszerekkel végzett vizsgálati bizonyítékokat nélkülöző adatokkal bombázza és sodorja pánikhangulatba, depresszióba a média a lakosságot?

5) Sőt! Hogyan lehetséges, hogy a szakmai döntések helyett politikai döntések születnek a megalapozatlan és hiányzó információk alapján?

De még csak szaktudás sem kell hozzá, elég a józan paraszti ész, hogy észrevegyük az ellentmondásokat:

6) Vajon a véletlenszerű, hasra ütött számú tesztelés, és számos szakember szerint a koronavírus-fertőzés kimutatására alkalmatlan PCR teszteléssel végzett vizsgálat korrekt vagy véletlenszerű és hasra ütésszerű eredményeket fog mutatni?

7) Nem vagyunk sterilek. Az egészséges szervezet tele van vírusokkal és baktériumokkal. Ez az élet normális velejárója. Ezek egy része ártalmatlan, sőt szükséges az egészséges élethez. Más részük ugyan potenciálisan patogén, de általában csak próbálkozik, hogy nem kívánatos mértékben elszaporodjon, azaz csak akkor betegít meg, ha a körülmények ezt lehetővé teszik, pl. más betegség miatt legyengül a védekezésünk. (Ide tartozik a lelkiállapot is, pl. a stressz, pánik, félelem!) És természetesen vannak nagyon virulens és nagyon patogén kórokozók (l. -> Koronamester No1) is, de az első hullám tapasztalatai alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy a SARS-CoV-2 nem ezek közé tartozik. Mi történne, ha mostantól kezdve nekiesnénk a lakosságnak, és elkezdenénk tesztelni a szervezetünkben lévő mindenféle kórokozó jelenlétét? Hány vírushordozó (fertőzött?!) egyént találnánk? Közülük hány ember lenne ténylegesen beteg, és hány esne pánikba és produkálna tüneteket is? Ez a helyzet a koronavírusokkal is: tünetmentesen is jelen lehetnek a szervezetünkben. És ez történik akkor, amikor elkezdjük tesztelni az embereket a koronavírusra: találunk embereket, akiknek éppen ott van a szervezetében. A média fertőzötteknek / eseteknek nevezi őket, azt sugallva ezzel, hogy betegek, holott (mint fentebb írtam) a pozitív teszt önmagában a klinikai tünetek (betegség!) nélkül nem jelent semmit. Ha letesztelnénk ezeket az embereket egy sor egyéb kórokozóra is, vajon hány vírust, baktériumot  találnánk még a szervezetükben, és milyen diagnózist állítanánk fel? Ha holnaptól óránként bemondanánk a médiában, hogy hány potenciálisan patogén kórokozót hordozó egyént találtunk aznap, akik ezen kórokozók valamelyikét (sőt többet is) ráragaszthatják másokra, és ők maguk vagy mások  ne adj isten megbetegedhetnek, és akár kínok közepette meg is halhatnak, mi történne?  Pedig ez történik nap mint nap, teli vagyunk kórokozókkal, és ezeket naponta másokra is ráragasztjuk, és mi magunk vagy mások időnként meg is betegszenek. Természetesen nem a nagyon virulens és patogén kórokozókról beszélek, azok ellen kell védekezni, de néha még azt sem tesszük meg ilyen vehemenciával, mint most a koronavírussal.

8) Rámondhatjuk-e egy betegre, hogy az új koronavírus okozza a tüneteit, és ha elhalálozna, rámondhatjuk-e, hogy ténylegesen a koronavírus-fertőzés okozta a halálát, ha diagnosztika nem megbízható (tesztelés, boncolási eredmények)? Különösen hogy szinte minden esetben legyengült immunrendszerű, idős és/vagy krónikus betegek haltak meg. De még ha minden koronavírusosnak mondott eset ténylegesen is az volna, a teljes lakosságra levetítve eléri-e a megbetegedések és a halálozás aránya más fertőző betegségekét (pl. influenza), nem beszélve az egyéb súlyos betegségekről, amelyek nap mint nap tizedelik a lakosságot, és mégsem foglalkozunk velük?

9) Fentiek tükrében kimondhatjuk-e egyáltalán, hogy járvány van? Vajon miért módosította a WHO a pándemia kritériumát? Kimondhatjuk-e, hogy súlyos fertőző betegség sújtja a lakosságot, amely indokolja a komoly következményekkel járó korlátozó intézkedéseket?!

10) Miért nem emeli fel a szavát a lakosság, amikor megalapozatlanul ilyen súlyos mértékben korlátozzák és veszélyeztetik az életét (l. egészségügy befagyasztása, munkahelyek megszűnése, szociális és családi élet ellehetetlenítése stb.)?! Miért nem követeli a párbeszédet, a szakmai érveket, bizonyítékokat?!

11) A komoly következményekkel járó intézkedéseket nemcsak orvosszakmai érveknek kellene alátámasztania, de a járulékos következményeket is meg kellene vizsgálni. Történtek/történnek vizsgálatok, költség-hatékonyság elemzések, hogy milyen hatással volt/van/lesz a leállításoknak az egészségügyi és gazdasági mutatókra (hónapokig ellátatlan betegek, munkájukat elvesztett tömegek, oktatás elégtelensége stb.)? Ha nem, miért nem? Ha igen, miért nem igazítják ezekhez az intézkedéseket, és miért nem kap erről tájékoztatást a lakosság?

12) Miért alkalmaznak kettős mércét, hogy kinek kell betartani az intézkedéseket? Lásd az ország szelektív lezárása, bizonyos rendezvények igen, mások nem, a vezető politikusok mentesülése a maszkviselés alól stb. 

13) Miért kell fizetnünk a közpénzből vásárolt tesztek elvégezésért, pláne hogy járványhelyzet esetén az állam kötelessége lenne ingyenesen elvégezni azokat?!

14) Számos indokolatlan beruházás és pénzköltés történt a járvány ideje alatt (is). Miért nem kaptak ehelyett az emberek minimum személyenként egy maszkot, fertőtlenítőszert, pláne hogy kötelezővé tették a maszkviselést? (Egy jól teljesítő gazdaságban, mint amilyen állítólag Magyarország, minimális költség lenne, különösen az óriásplakátok, kipostázott konzultációs kérdőívekhez képest.) Miért nem fagyasztottak be minden felesleges vagy halasztható beruházást, és kapott helyette a lakosság anyagi és nem anyagi segítséget?!  Hiszen minden családot érintettek a korlátozások, minden családban vannak veszélyeztetett emberek (idős szülők vagy ellátásra szoruló krónikus betegek) vagy iskolából hazaküldött tanuló gyerekek (akiknek a felügyeletét, oktatását, ellátását meg kellett oldani) vagy munkájukat elvesztett emberek.

15) Ha egy „egyszeri” ember hibás döntéseket hoz, annak komoly következményei vannak. Miért nem számoltatjuk el a vezetőinket a hibás döntésekről, amelyek súlyos gazdasági és egészségügyi következményei voltak/vannak/lesznek? Lásd rendelések lezárása, kórházak kiürítése, felesleges, sőt alkalmatlan lélegeztető gépek vásárlása, felesleges beruházások támogatás helyett stb.

16) És végül, de nem utolsó sorban: Tudjuk, hogy a vírusfertőzésekre nincsen célzott terápia. Hogy lehet, hogy egyetlen hangot sem hallunk arról, hogy milyen módszerekkel erősíthetjük a szervezetünk védekezését, amely azonnali segítség lenne a fertőzések elkerülésében és megbetegedés esetén a gyógyulásban? Miért van a figyelem kizárólag a passzív védekezésen? Miért várjuk a csodaszert, az oltást, mint valami messiást?