„Az utópia a horizont. Ha közelebb lépek kettőt, ő két
lépést távolodik.
Még tíz lépést teszek felé, ő pedig még tíz lépéssel hátrébb kerül.
Bármennyit megyek is, soha nem érhetem el. Mi hát az utópia értelme?
Csak ennyi: mindig tovább kell haladnunk.”
(Eduardo Galeano)
Még tíz lépést teszek felé, ő pedig még tíz lépéssel hátrébb kerül.
Bármennyit megyek is, soha nem érhetem el. Mi hát az utópia értelme?
Csak ennyi: mindig tovább kell haladnunk.”
(Eduardo Galeano)
A változás nem egyszerű pálya. Pláne
hogy néha túl nagy lépéssel akarjuk kezdeni. (Újévi fogadalmak és társaik.) Nem
mondom, hogy néhanapján nincsen szükségünk hatalmas lépésekre, sőt
halálugrásokra. (Vagy nem kényszerít rá az élet, ha sokáig halogatjuk a magunk
szántából. Ugyebár ;-). De ha menet közben tudatosan – és rendszeresen(!) –
lépünk egyet-egyet, akkor folyamatos lesz a haladás. (Tudod: csigastratégia
unos-untalan, azaz lassan járj…). Az apró lépésekkel egyszerűbben jön a
sikerélmény is. Az pedig ugyancsak jól jön, amikor a gyűjtjük a bátorságot a
nagyobb ugrásokhoz.
Ezek a gondolatok motiváltak arra, hogy elindítsam ezt az
„Egylépés sorozatot” a CsigaBlogon belül. Persze magamat is noszogatom a
lépésekre. Amúgy sem árt jó példával elől járni, ha már osztom itt az észt :-).
Meg hát könnyebb a saját gyarlóságaimból meríteni az ötleteket. Valószínű, hogy
nem fedezem fel a spanyolviaszt, de ha egy-két embernek ötletet adok a
változásra, már megérte.
Ha nem is minden napra, de igyekszem rendszeresen megosztani
az én egylépéseimet. Ahogy adja őket az élet. Hamarosan jön az első!
---
Hamarosan:
Hamarosan:
-> Tenni vagy
nem tenni?!
-> A kicsi
szép, azaz vigyázz mit kívánsz, mert megkapod!
-> Miért pont
csiga, és mi az a csigastratégia?
