"Az ember mindig azt hiszi, van még idő. Halogatja a
dolgokat. Aztán hirtelen nincs több idő."
(Mark Lawrence)
Az ember szereti a barátait, mégis néha látszólag elfeledkezik róluk. Nem rossz szándékból, csak rohan a saját dolga után. Persze más oka is lehet. Soha ne ítéljünk elsőre! Én például hajlamos vagyok begubózni, akár hetekre is. Nyalogatom a sebeimet, amikor éppen valami baj, sérelem ér. Vagy rám tör az írhatnék, és az ihlet nem vár…
Az elhanyagoltak körébe tartoznak természetesen a rokonok is. Emlékszem, szegény apámmal is hányszor jártam így! Napok óta készültem rá, hogy találjak pár nyugis percet, amikor felhívom. A belső sürgetés fokozódott, de vártam a megfelelő alkalmat. Így aztán addig vártam, amíg ő hívott fel előbb. Szinte akkor, amikor már éppen nyúltam volna a telefonért: most aztán már tényleg hívom, irgum-burgum. „Hát elfelejtkezel szegény öregapádról? Megint nekem kell életjelet adnom?” Mosolygós hangon mondta, de én persze pironkodtam. Nem kell különösebben „ezo”-nak lenni ahhoz, hogy megtapasztaljuk: ha sokat gondolunk valakire, az megérzi. Így lehettünk ezzel mi is. Már nem tudom felhívni. Soha többé. Pótolhatatlanul elvesztegettem az alkalmakat…
Szóval mai -> Egylépés üzenetem (saját magamnak is): Ne halogasd, hívd fel, akit szeretsz, írj neki MOST!
---
Mi az az EGYLÉPÉS?
„A változás nem egyszerű pálya. Pláne hogy néha túl nagy lépéssel akarjuk kezdeni. (Újévi fogadalmak és társaik.) Nem mondom, hogy néhanapján nincsen szükségünk hatalmas lépésekre, sőt halálugrásokra. (Vagy nem kényszerít rá az élet, ha sokáig halogatjuk a magunk szántából. Ugyebár ;-). De ha menet közben tudatosan – és rendszeresen(!) – lépünk egyet-egyet, akkor folyamatos lesz a haladás…”
Folytatást lásd az -> EGYLÉPÉS – azaz minden napra egy mese – a változás útján c. blogbejegyzésben.
---
Hamarosan jön:-> Tenni vagy nem tenni?!
-> A kicsi szép, azaz vigyázz mit kívánsz, mert megkapod!
-> Miért pont csiga, és mi az a csigastratégia?
